Megint gondolkoztam

… és nem biztos, hogy kell azt nekem csinálni …

Mert általában nem sok jó sül ki belőle … Bár ki tudja … Most éppen ez a poszt.

Szeretlek. De ne kérdezd, hogyan, milyen szeretettel, mert magam sem tudom … De az biztos, hogy szeretlek. Nem is ismerlek pedig … Teljesen furcsa és irreális érzés. Magam is megdöbbenek rajta … Először csak érdekeltél, mint ember. Aztán persze más is izgatta a fantáziámat … És most nem tudom, hogy mit érzek … Nem tudom önmagamnak sem megmagyarázni. Mert ez az érzés már ezeken túlmutat. Lassan hetek óta. És még azt sem vettem észre, hogy alakult ki, miből … Nem véletlenül vagyok mostanában olyan következetlen, érthetetlen … Amikor magam sem értem magamat, nehéz értelmesen és következetesen cselekednem …

Csak egy biztos: tényleg felkavartál, Szél.

Nem bánom, hogy leirtam. Mert ha értelmét láttam, sose haboztam sokáig. És bár nem úgy tűnhet, de ilyenben soha nem voltam gyáva nő. Arról viszont fogalmam sincs, hogy ezzel az információval mit fogsz kezdeni … És a birtokában mit fogsz tenni. Mert az ilyen „vallomások” igencsak kétesélyesek. De inkább még most „essek pofára”, mint később.