Nem kéne ma blogot írnom,

mert alig aludtam éjszaka, nyűgös vagyok és kellemetlenkedő.

De herótom van attól a hozzáállástól, amikor látom – itt értsd virtuálisan, mint mindent – , hogy értelmes emberek néha a csodalátástól, esetleg csodavárástól tátott szájjal felfelé meresztik a szemüket … Müller Péter is csak emberhúsból van, mint mi, ő is tud néha hülyeségeket írni, ugyanúgy, mint mi.

Egyszer fenn, egyszer lenn. Néha okosan, néha bután viselkedünk. Néha felnőttek vagyunk, máskor gyerekesek. Néha segítőkészek vagyunk, máskor kötözködőek. Mint a szinuszgörbe, úgy változunk …

Ezért igyekszem én mindenkivel azonos magasságban szembenézni. És belenézni a szemébe. Képletesen mondva vízszintesen. Se le, se fel. Legalábbis tartósan nem …

Bár ez az igyekezet valószínűleg nem mindig látszik meg az írásaimon, ezt is aláírom …

Hazugságok

A legmesteribben a hazugságokat az ember önmagának tudja bemesélni 😉