Igen. Megvolt a menetrendszerű gödröm. Régi gödör ez, nem mostani. Nem a jelenemből való. Hanem a múltamból. Ilyen mély gödörből ez volt a negyedik -mosoly És ahelyett, hogy szenvednék rajta, hogy még mindig néha elém kerül egy ilyen, inkább annak örülök, hogy minden újabb alkalommal egyre gyorsabban kimászok belőle. Most a legmélyebb pontból cirka egy óra alatt sikerült -mosoly Jelenleg az segitett, hogy letettem a tálcára a kedvenc Operámat, megnyitottam a Chrome-ot és elmentem vele egy olyan internetes helyre, hol kedvemre nézelődhettem és ahol már közel három hónapja nem jártam. Jó kis hely az, érdekes látni- és olvasnivalókkal -lol Maximum 3/4 órát olvasgathattam és röptében helyretette azt a begőzölt agyam. Megint sok minden új dolgot tanultam, amit már most haszonba forditok.

Köszönöm, jól vagyok -mosoly

Ezután volt egy beszélgetésem. Talán adhatjuk neki a „Nem akarok látni” cimet is. Van valaki, aki nem akar látni. Mert érzi a terheit már most. Nem sokra jutottunk. Mert az volt a summázata, hogy „evvan … -von ” , nem tudunk ellene mit tenni. Azért az a sorrend tetszett:
– vagy beleszokik az ember
– vagy diliházba kerül
– vagy felköti magát
Örülök, hogy a beleszokás (elfogadás) került első helyre és a feladás az utolsó lett. Azért ez biztató. Tökéleteses tudom, hogy nem könnyű … sőt … igen nehéz. De én már azt is tudom, hogy egy idő után a dolog teherből átmehet élvezetté -mosoly

Valaha olvastam egy rövidke novellát a negyedik Metagalaktikában. Nemcsak azt olvastam, olvastam én szinte mindet. De valamiért ez ragadt meg legjobban az eszemben. És az elmúlt évek alatt talán ezerszer is eszembe jutott a cime: Ki őrzi az őrzőket?