Úgy volt még a hét közepén, hogy pénteken jön a lányom és elmegyünk shoppingolni, azaz bótózni a spariba, mert már mindenből kifogytam.
Pénteken nekem volt a szülinapom, szombaton az apjának.
Később ez úgy módosult, hogy mi lenne, ha apa is jönne velünk? Semmi. Jöjjön. Voltunk már igy hármasban, legutóbb tán tavasszal.
Később ez úgy módosult, hogy ne pénteken menjünk, hanem szombaton, mert az apjának a szombat jobb. Oké, nekem mindegy, talán még nekem is jobb a szombat délelőtt.
Később ez úgy módosult, hogy mégsem teljesen délelőtt mentünk ( arról sajna nem tehetek, hogy hajnal fél hatkor felébreszett a lábfájás … és valamikor délelőtt egy kicsit vissza kellett feküdnöm), hanem majd jön délre az apja, mert húslevest főz és azt persze fog hozni, a lányomnak is, meg nekem is.
Később ez úgy módosult, hogy anya, jobb lenne, ha ti ketten mennétek, mert akkor nem kell rohanni a bótban, mert nekem fél kettőkor indulni kell.

Azaz születésnapi „ajándékunk”, hogy édeskettesben elmehettünk az apjával bótozni. Körülbelül 20 éve nem voltunk. Legalábbis kettesben.

Aztán még beszélgettünk egy kicsit és kérdeztem, hogy mióta is vagytok ti együtt az Anikóval? Dehogy vagyok én együtt vele!! Néha eljön és annyi. Még soha nem aludt ott egy éjszakát se. Jobb is igy. Nagyon jól megvagyok én egyedül …

Hát igen. A Bakok egyik kedvenc mondata: nagyon jól megvagyok én egyedül.
És milyen igaz ; )