délután csinálni akartam egy költöztetést. csak hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. sql importtal. és nem ment. pedig már egyszer sikerült. akárhogy kínlódtam, nem. minimum két órát baszakodtam vele. az adatbázis előtagjával van a gondom.

milyen gyakorlatból is nem akarok én kijönni? hisz még benne sem vagyok, a kurva életbe …
na, holnap megint megpróbálom.

viszont teljesen véletlenül rájöttem, hogy lehet valamit klónozni. olyan patent módon, öt perc alatt, hogy édes ikertesvére lesz egyik a másiknak. még én se mondanám meg, hogy melyik az eredeti. persze azért tettem egy-két dolgot vele, hogy kicsit más legyen és még véletlenül se keverhessem össze. és bedugtam egy maintenance mögé. ott is marad.

de az a költöztetés akkor is bosszant. ha mégegyszer sikerül, lépésenként le fogom irni, hogy csináltam. épp úgy, mint amikor rendszert telepitek. az én agyam se káptalan.

itt is történt egy kis változtatás. a tizenöt napnál régebbi posztokhoz már nem lehet hozzászólni, automatikusan zároltak lesznek, ha betöltik azt az időt.

ma spenótot főztem. mert azt kivántam, de nagyon. és sikeresen megettem az egészet. három kistányér. mert nem nyomtam tele liszttel. szerintem vashiányom van. mert holnap meg csirkemájra leszek éhes. már olvad. és ha bármi kétségem lett volna, hogy a spenótban nagyon sok vas van, hát az outputnál az mind elmúlt. fekete. mintha az ember hagymás vért evett volna.

érdekes tapasztalat, hogyha az ember nem sózza agyon, akkor a spenótnak van egy kis saját édeskés íze. ami nagyon finom. még akkor is, ha meglehetősen sok fokhagyma és bors van benne. na most, hogy a spenótról írok, már folyik a nyálam még egy tányérért.

a spenót az egyik olyan kaja, amivel szemben nincs közömbösség. az ember vagy utálja, vagy imádja. én az utóbbi vagyok.