Lassan elmúlik az ösz … pedig olyan szép volt, amikor még szines levelek garmadája virult a fákon. Szinkavalkád, a földön levélhalmok, ezer szinben pompázva. Az az ösz az gyönyörü … Most már alig van levél a két ház közötti gesztenyefákon. Kopárak az ágak. Nem dobálja már a gesztenyéket, lehullott mind … Nem hallom már éjjelenként, amikor kimegyek az erkélyre a gesztenyék tompa puffanásait. Ülök, fázósan öszzehúzom magamon a kabátot. És csendben, magamban kissé siratom azt az öszt, azt a szineset, ragyogót …