Az új laptomommal kapcsolatban irták, hogy a Toshiba szar. Azt is, hogy csak ilyet ne. Meg azt is, hogy ha hosszútávú terveim vannak, miért nem kérem ki szakember – és nem bolti eladó – tanácsát. Nos, nekem elég hosszútávú terveim vannak. És a vásásrlást legalább fél év spórolás és töprengés, valamint tanácskérések előzték meg. Nem bolti eladóktól. Mert arra már rég rájöttem, hogy némelyik szaktudása sajnos használhatlan. Élénken emlékszem arra, amikor egy mini HIFI-t vettem és meg akartam győződni arról, hogy működőképes, szerettem volna a 220-ban kipróbálni. Az eladó csak azt nem tudta, hogy hol kell bedugni a ketyerébe a madzagot … De én jótét lélek vagyok és megmutattam neki … Mindketten örültünk. Én annak, hogy működik, ő meg annak, hogy ezután megszabadult tőlem -mosoly

Most is kértem tanácsot. Legalább öt embertől a félév alatt. Informatikát, hardware és software ismeretet hivatalosan tanuló, ilyen területen dolgozó szakemberektől. Akik még az operációs rendszerekben is járatosak. Öten több, mint ötféle megoldást (tipust, procit, RAM-ot, videokártyát, optikai meghajtót, operációs rendszert stb. is figyelembe véve) javasoltak.

Én meg ott álltam, mint nem hozzáértő és fogalmam nem volt, melyikük tanácsára hallgassak.

Így maradtam önmagamra … a saját döntésemre.

Viszont igy mind az öt hozzáértő informatikus szakember örülhet. mert, ha nem jól választottam, egyikőjüket sem fogom hibáztatni.

Bár akármit is mondtak, a legnagyobb esélye az első perctől annak volt, hogy Toshibát veszek. Viszont 5 embernek szereztem egy kis boldogságot, hogy kedvesen tanácsot kértem tőlük.

Egyetlen egy tanácsot fogadtam meg. Egy hatodikat. Amit a vásárlás előtti estén levélben kaptam. És ami a 32 és 64 bit közötti választásról szólt. Ez a vélemény 2-3 rövid, számomra érthető és elfogadható mondatból állt. Nem bánom, hogy ezt a tanácsot megfogadtam.