Eldobott rongy, torzó az ágon,
csupasz kőhöz simuló tenyér …
Most igy érzem magam.
Ostoba aggyal kezem karommá zsugorodva
markolnálak
esztelen és jogtalan féltékenységgel,
olyannal, mi lealacsonyit
és megszégyenit.
Vak voltam
és vakságom miatt boldogtalan.
Te tudod, miről beszélek
és én szégyenlem magam.