Most a víz az úr.
Máskor mi? Mindig kell valami szörnyűség, valami természeti katasztrófa, hogy az ember emberként viselkedjen, és ne acsargó fenevadként, szétharapva akár a mellette élő torkát?

Greenpeace felhivás szövege:

„Hihetetlen élményekben volt tegnap éjszaka részem. A metróba leengedtek jegy nélkül, mert homokzsákot mentem pakolni, majd a taxis hazafelé ingyen vitt ugyanezért. A dagálynál rengeteg ember segített iszonyú jó hangulatban, hitgyülisek, helyiek, mobilgátpártiak és ellenzők, szóval mind lapátoltunk és ott arra a pár órára szerettük egymást.”
Csatlakoznál?

A hihetetlen élményekhez (baráti összefogáshoz, szeretethez) SOK viz kell. A másikat vízbefojtani EGY KANÁL viz is elég…. Milyen furcsa is az ember …

Hihetetlen élményekben volt tegnap éjszaka részem. Talán egy ember tudja csak, miért röhögök most olyan semmi kis mosollyal az arcomon, aminek már mindjárt sírás lesz a vége.

Persze, tudom. Nőők … Pedig csak ember vagyok, mint a többi hatmilliárd. És most nem érzem magamat jól, hogy ember vagyok. Mert egy jottányival sem vagyok különb a többinél. Én is többre becsülöm a kanál vizet, mint a sokat. Nem tudok békében élni. Se mással, se magammal.

És még éjjel, elalvás előtt elolvastam Lin-csi négyet. Attól meg túlságosan találva éreztem magamat …
Szégyekeztem. Most is azt teszem.