Hajnalban eszembe jutott valami.
Van nekem valamim, ami feláldozható.
Megtettem.
Most már csak várni kell.
Legfeljebb értelmetlen volt, amit tettem. És akkor mi van? Semmi.

Nem igazi áldozat ez. Csak olyan képletes. És mégis az.
Apellálok a kiváncsiságra. És a kérések, utasítások respektálására. Mert kapott a dolog egy kérést és egy utasítást.

Nem mások ezek, mint „szemek”. A világra.