xy: ez egyeseknek jelez..
xy: én is érzem
xy: csak nekem nincs indíttatásom feléd
xy: ugymond
xy: érted?
xx: igen
xy: hirtelen ez az amit tok fogalmzni von
xx: jó ez
xy: mert én ilyenekkel ugye nem szeretek..szóbaállni sem
xy: egyrészt meg..
xy: hm
xy: önmagam..sértésének tartom
xy: szóval igy.. szégyennek vagy mi a jó szó
xy: éss
xy: mit akartam…??
xx: azt, h értselek . sikerült : )
xy: hogy akár..önmagam hazudtolom meg..
xy: egszer nem máskor igen
xy: ez olyan….
xy: nincs tartásom
xy: nincsenek elveim
xy: pfff
xx: ^^
ebből láthat más is effélélt
xy: vagy ha nem is érzi az ösztöne
xy: akár tudat alatt
xx: igen

Ez az én „magán” victimológiám

xy: bár.. én is lehetnék az ami te..de én nem kapcsolódom ugy emberekhez mint te
xy: hm…

Amikor ezt leírta, akkor már az a rég olvasott novella járt az eszemben, amire évek óta nem tudom rávenni, hogy elovassa:

Richard Cowper – Ki őrzi az őrzőket??
Metagalaktika 4. II. kötet

xy: hangosan.. : D
xy: me gondolatom másik felét is akarom
xy: : D

xy: tévedés
xy: nem engem
xy: téged….

Személyes őrzőm ^^

Mindig ugyanabba a gödörbe esek. Bár mostanában már esés közben észlelem, hogy nem egy másik, hanem ugyanaz. És próbálom csillapítani az esés erejét. Ez is valami.