Olyan gyönyörű az a könyv. Egyszerre mindig csak egy fél oldalt olvasok el, élvezem a szavak szépségét, az általuk festett képek csodáját. És nem akarom, hogy vége legyen. Minden napra jusson valami kicsi, ami gyönyörű és boldogítja a lelket.

Na ezt kell …
Ezért is íródhatott az a könyv.
A körülöttem lévő világban millió apró csoda van, ami mind arra vár, hogy végre észrevegyem …
Nem baj, ha egyszer véget ér a könyv. Majd lesz másik.
Majd lesz más. Csak szépségre éhező szív és nyitott szem kell hozzá.
A lélek nyitottságáról nem is beszélve.

Apropó … Az ifjú Lin-csi kifejezetten magányos vándor volt. Introvertált, most így mondják. Nappal leginkább aludt, éjjel vándorolt. És gyönyörködött a világban. Közben tele volt a feje kérdésekkel. Gondolatokkal.