dobozba bújva
ilyen voltam
Nélküled
féltem mindentől
menekültem
az élettől
rozzant papirdoboz
volt a lelkem
s benne önmagam
magzati pózban
félve mindentől
nem volt, aki
vigyázzon rám …
az emberek nem
látták rajtam,
azt gondolták,
erős, bátor vagyok
dehogy voltam
elhagyott lény
összekucorodva
egy doboz rejtekén
anyától, apától
elhagyottan
másokat én
gyámolitottam
próbáltam tenni
de a doboz mélyén
a kisgyermek
rettegett
igazi jó szó,
mely támogat,
nem volt senkitől
csak a félelem,
hogy mit rontok el
………….
most is gyermek
vagyok még,
de legalább már
van ki válaszol
nincs már magány
dobozom elkopott
szerelmed
szétszaggatta
ölelve lelkemet
karjában tartva

2009.07.05.