megint jönnek az álmok. (mondjuk, eddig is jöttek, csak nem írtam róluk semmit, mert nem volt kedvem)
jók, rosszak vegyesen. sokszor van bajom a fénnyel. jobban mondva a fénytelenséggel. hiába akarom felkapcsolni a lámpákat, nem égnek. utálom a félhomályt, a fénytelenséget. szinte nem látni semmit.

milyen fény kellene?

tegnap gyönyörű álmom volt. ott feküdt a földön, egy boxerben, meztelen felsőtesttel. sovány, szinte magzatpózba kuporodott alak. félhosszú fekete hajjal. csak a hátát láttam. de tudtam, hogy fázik. odamentem mellé, a földre feküdtem, hátulról átöleltem és egész nap ringattam. másnap a sok ringatástól be volt dagadva mind a két karom, de nem bántam.
ilyen álmok jöhetnének még.

szerettem.