Jó éjszakát!

Tegnap olyan meleg volt, hogy még éjfélkor is nyitva volt az erkély ajtaja. Gyenge szellő támadt, élvezet volt kinn ülni. Aztán mondta a Panda, hogy Pesten már akkora ez a szél, hogy lábtörlőket reptet. Nézzünk Időképet … Néztem. Fél országban már narancssárga riasztás. Kissé később más nagyobb területen … Fasza.

Utolsó cigimkor már nem gyenge szellő, hanem viharos szélrohamok. Még faszább. Ajtók, ablakok becsukva. A nap utolsó jótetteként felüvöltöm a mesefilmen alvó gyerekemet. „Jól be van csukva nálad az ablak?” …. „Gyerek!!! Jól be van csukva???” „Be. Ezért költöttél fel? -atyam ” „Ezért. Mert kurva nagy vihar jöhet.”

Szereztem szegénykének egy jó éjszakát … mert igen fél mostanában a természet erőitől. Mondta is reggel, hogy olyan álmai voltak, hogy időnként felriadt és nézte, hogy megvan-e még a ház fala … Amúgy köszönte szépen éjszakai jószándékomat.

Öt pont egy és a fenti szomszéd.

Egyszer be kellene már csengetni, és megkérdezni, hogy segithetünk-e valamiben. Mert pár hónapja egy új lakótárs költözött fölénk. És mostanában késő este csinál valamit rendszeresen, ami a hang alapján leginkább olyannak tűnik, mintha valami nehéz bútorokat csapdosna a padlóhoz. Vagy mintha nehezékkel – jó sokkal – a lábán ugrándozna … Ezt általában 10 után szokta elkezdeni. Éjfélig. El nem tudjuk gondolni, hogy mi a búúús nyavaját csinál. Ezért is jutott az előbb az eszembe, hogy egyszer fel kellene menni, és megkérdezni. Engem annyira nem zavar, mert nem a lakókonyhám fölött csinálja. Hanem a szobák fölött. De ott number one minőségben hallik.

A korábbi években csak zajkeltőnek aposztrofált egyszülöttem most néha némi áttételes viselkedésterápiával próbálja jobb útra terelni a felettünk lakót. Amikor meghallja a dübögést, akkor elővesz valami ultramodern és zenének nevezett valamit, – fura zajeffektusokat neveznek mostanában zenének a mai fiatalok -hmm – benyomja a gépbe, bekapcsolja az öt pont egyet, ráadja a basszust és hadd szóljon -lol Igy, ebben a konstellációban már én is csak a felturbózott basszus lüktetétését hallom … dum,dum, dudumm … Szegény gyerek most ezzel próbálja neveli a fenti szomszédot … hátha … Mondta is valamelyik nap, hogy némi eredmény már van, mert időnként a fenti dübögés erre alábbhagy. Bár pár napja – épp a legkisebb helyiségben üldögéltem és a telefonon Chuzzle-t játszottam, amikor jön ki a gyerek és mondja spontán, hogy most már lekapcsolja az öt pont egyet, mert már ő se birja a saját zajkeltő terápiáját -fet

Most valamiért Kishont Ferenc jutott az eszembe -mosoly

Ilyenkor néha sajnálom picit, hogy nem lakik már itt az ex … már régen agyvérzést kapott volna. -kacsint Hiába, a legszebb öröm a káröröm, mert abban nincs irigység -lol Megnézném néha az arcát ebben a kakofóniában este 11 után. Szép zöld szinben játszana. És közben marékszám tömné a patikai füldugókat a fülébe … Mert ő már akkor is bedugta, – fél tizkor!!! – ha a másik szobában normál hangerővel szólt a tévé … mert neki már az is hangos volt -vihog Múltkorában megint megtaláltunk valahol egy alig használt rózsaszin füldugócskáját … Papirzsepivel megfogni, irány a szemét és közben kurva jót röhögtünk rajta -lol Az se vót sose normális -wehe

Levelek …

Kinézek az ablakon, az ágakon bomlanak ki a tavasz első gyönyörű zöld levelei. Harmatos frissek, szűziesek, szépek. Ez a levelek ideje -mosoly

Levelek …

Mostanában megszaporodtam az én leveleim is. Kapok, olvasok, válaszolok, küldöm. Több embernek is. Lassan már valami listát kell vezetnem, hogy mik azok, amiket már megválaszoltam, és miket még majd csak ezután fogok. Sose voltam nagy levéliró. Se a papiralapú, se az elektronikus levelek korában. Viszont levelezőtársaim az utóbbi időben kissé megszaporodtak. Ezek a levelek is még „harmatos frissek, mondhatni szűziesek, szépek”. A tétova ismerkedések rügyező fáiból épp most hajtanak. Majd kiderül, hogy melyik mivé fejlődik. Úgy viszonyulok hozzájuk, hogy jelenleg egyiktől sem várok semmit. Majd kiderül, hogy melyik mivé fejlődik. Nem várok semmi nagy durranást, – mert minek? – de a lelkem nyitott. Az ismerkedés szinte bármilyen formájára. Aztán majd meglátjuk … Majd az élet kiforogja -mosoly

Vannak persze régebbi levelezések is. Az egyikben pár napja kaptam néhány képet … Most hirtelen azt irtam volna, hogy kissé megviselt. De ez nem jó kifejezés. Inkább meghatott. Nagy szemek, tiszta, egyenes, jó értelemben vett gyermeki tekintet. Néha nézegetem. Emlékek ébrednek benne tőlem. Válaszoltam rá, bár kissé nehéz volt … vártam is vele egy napot. Remélem, nem értette félre. Jó lett volna, ha azokat a képeket már korábban látom … Valószinűleg sokkal könnyebb helyzetben lettem volna pár hónapja. De azt hiszem, hogy még most sem volt késő. Szeretném azt az embert a valóságban is megismerni -mosoly

Hát hiába, az április a levelek hónapja.

És az egyik új levelezéssel kapcsolatban tegnap este, amikor olvastam az épp soros levelet, – és igen jót mosolyogtam rajta – megint egy sanda gyanú támadt bennem … Mintha valamivel újra engem kezdeni szopatni az élet -lol Érdekes lesz ma este azt a levelet megválaszolni …

Szeszélyes április -mosoly