Szexualitás és társadalom

2001. március 20.

Az emberi szexualitást nem csupán az ösztönök irányítják, hanem a társadalmi hagyományok és szokások is formálják.

Tévedés lenne szexualitásunkat kizárólag a szaporodási ösztön eredményének tekinteni. A belsö ösztönök parancsát az ember esetében folyamatosan formálják a társadalmi hagyományok és az elözö nemzedék erkölcsi normái.

Valamennyi társadalmi csoportnál felfedezhetö az a törekvés, hogy a szexualitást jellegzetesen emberivé formálják, és az ne csupán a közösülés vágyára korlátozódjon. Az ember szexuális magatartása különlegesen összetett és egyedülálló viselkedésmód. Gondoljunk csak az általában jellemzö rendkívül hosszú udvarlási idöszakra, vagy arra, hogy szexuális aktivitásunk nem csupán a fogamzásra alkalmas napokra – a peteérés idöszakára – korlátozódik. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szexualitás minösége milyen központi szerepet játszik érzelmi életünk alakulásában. Mindez – a szexualitáshoz kapcsolódó társadalmi elvárásokkal együtt – valójában egyetlen célt szolgál: azt, hogy az ember hosszú távú, szoros kapcsolatokat teremtsen, vagyis családot alapítson. Mind a mai napig a család intézménye a legalkalmasabb arra, hogy az utódokról megfelelöen gondoskodhassunk.

A társadalmi korlátok
A kultúrtörténet rengeteg példát mutat arra, hogy mennyire eltéröek a szexualitás iránti társadalmi, emberi magatartások. Az ösi Izraelben például büntették a házasságtörést, a maszturbációt és a homoszexualitást, míg a régi görögök teret engedtek a szexualitás szabados formáinak. A kereszténység elterjedésével újra elítélték és büntetni kezdték a nemiséggel kapcsolatos „bünöket”, a szex valamiképpen elítélendö cselekedetté vált. A 16. századtól erösödött meg és él a mai napig a szerelem idealizált felfogása: a nö számára egyetlen férfi létezik. A 19. századtól a viktoriánusok hatására az emberek egyre prüdebbek lettek: a szex visszataszítóvá és tabuvá vált. A 20. század ellentmondásaira elég, ha felidézzük az egypártrendszerü országokban „elöírt” monogám kapcsolatokat és a „szabad szerelem” idöszakát az Egyesült Államokban. Furcsa módon, attól függetlenül, hogy éppen szabadossá vagy elnyomottá igyekezték-e tenni a nemiséget, a prostitúció mindig virágzó üzletágnak bizonyult.
Nem véletlen, hogy kulturális örökségünknek köszönhetöen a nemiséghez kapcsolódó érzéseink mind a mai napig ellentmondásosak. Az erkölcsi szabályok a látszólagos nyíltság ellenére is, még mindig nagyon eltéröek: míg például Amszterdamban virágzanak a szexüzletek, addig egyes arab országokban elfedik arcukat a nök és szigorúan büntetik a házasságtörést.

A szex és a média
Úgy tünhet, hogy felszabadító az a nyíltság, amit napjaink kultúrája tár elénk a szexualitás terén. Ez bizonyos szempontból igaz is. Csakhogy a média szinte kizárólag szép embereket mutat be, akik bármikor képesek szenvedélyesen szeretkezni. A szexet sokszor a férfiak szemszögéböl írják le, ezzel kialakítva a jellegzetes sztereotípiát, miszerint a nöt uralni kell. Arról nem is beszélve, hogy túlhangsúlyozzák a szexualitás testi vonatkozásait a lelkiekkel szemben.
Mindezek hatására az emberek egy része saját szexualitását elégtelennek minösíti, önbecsülése csökken, gátlásos lesz, míg mások a hamis képek hatására gátlástalanná válnak, fellazítják emberi kapcsolataikat.
Ne feledjük, hogy az emberi szexualitás ezerarcú. A boldogsághoz vezetö út nem a média által bemutatott normák követése, hanem saját tulajdonságaink felfedezése és kibontakoztatása.

(Dr. Simon Erzsébet, Hámori Judit)