A lélek ,”teljes bizalommal ráhagyatkozik Jézus végtelen irgalmára”

A léleknek ugyanis gyakran nincs egyebe, mint „a láthatatlan fény szilárd pontja, amely még a hit elől is elrejtőzik”. Az Úr pedig, aki a lelket magasba emeli, ebben az emberi erőket meghaladó próbatétben semmi mást nem nyújt, csak a hit puszta bizonyosságát.

„győzelmet győzelemre halmoztam; úgy kezdtem futni az úton, mint egy óriás.”

„Add meg nekem a vértanúságot… Senki ne kíméljen, lábbal tiporhatnak, észrevétlenül hagyhatnak, mint egy homokszemet.”

„Dalolok, mindig énekelni fogok, akkor is, ha rózsáimat tövisek közül kell szakítanom, és az énekem annál szebb lesz, minél hosszabbak és hegyesebbek a tövisek!”

„A küldetésem csak most kezdődik. Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent…, hogy megmutassam a lelkeknek az én kis utamat. A Jóisten mindent meg fog tenni, amit akarok, hiszen én soha semmit nem tettem az Ő akarata ellenére. Igen, én rózsaesőt fogok hullatni az emberekre!”

„Nem halok meg, hanem belépek az életbe!”

„Istenem, szeretlek!”

„Kisgyermeknek maradni a Jóisten előtt azt jelenti, hogy elismerjük semmiségünket, mindent a Jóistentől várunk, mint ahogy a kicsi gyermek is mindent apjától vár. Azt jelenti, hogy semmiért sem nyugtalankodunk, nem gyüjtünk vagyont. Még a szegények is megadják a gyermeküknek azt, amire szükségük van. De amint megnő, az apa nem akarja tovább eltartani, és azt mondja neki: „Most már dolgozz, megállsz a saját lábadon is.” Hogy ezt ne halljam, nem akartam megnőni. Tudtam, hogy képtelen vagyok biztosítani életszükségletemet, a mennyei örök életet. Tehát mindig kicsi maradtam, és így nem volt más foglalkozásom, mint az, hogy virágot szedjek, a szeretet és áldozat virágait, és hogy felajánljam azokat a Jóisten tetszésére. Kicsinek lenni még azt is jelenti, hogy erényeinket nem tekintjük saját erőnkből fakadónak, hanem felismerjük, hogy ez a Jóisten kincse, amit kisgyermeke kezébe ad, hogy akkor használja fel, amikor szükségét érzi. Végül azt is jelenti, hogy nem csüggedünk el hibáink miatt, mert a gyermekek gyakran elesnek, de túl kicsik ahhoz, hogy nagy bajt okozzanak maguknak.” (A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz Utolsó Beszélgetései nővérével, Jézusról nevezett Ágnes anyával, Kármelita Rendtartomány, Budapest, 86-87. old.)

Adj erőt, hogy a Te utadat járjam a szeretetben. Adj erőt, hogy ne kérjem a test fájdalmának enyhülését, hanem örüljek neki, mert felajálhatom Jézusnak más fájdalmának kiváltására. Adj erőt, hogy felnőtti nyakasságom feladjam és visszanyerjem a Jézushoz vezető út gyermekségét. Adj erőt, hogy ne nagy akarjak lenni, hanem boldogan legyek büszke saját kicsiségemre. Ne az anyagi világ javait keressem, hanem a lélekét. Adj erőt, hogy ne ostorozzam magam hibáim miatt, mert ez felőrli abbéli erőmet, hogy a következő bukásnál ne sérüljek súlyosan. Adj erőt, hogy minden esés után mosolyogva keljek fel és lépjek tovább. Amen.