Pár óra és megkezdődik az év utolsó napja. Mindenki vidámságára.

Kivétel, akiére nem. Nem szoktam bulizni ilyenkor (amúgy sem). Ülök, ahol vagyok és gondolkozom. Amúgy is szoktam, de az általában tudatos. Szilveszterkor sose tudom irányitani … Mindig végigvisz az elmúlt éven, ha akarom, ha nem … És általában az egész életemen.

Holnap is végig fog vinni … Már érzem. Valószínűleg azért, mert kell ez nekem. Kell ahhoz, hogy következő nap is felébredjek. Mert már évek óta nem sok értelmét látom (a gyerekemen kivül) a következő napi felébredésnek …

Nem szeretem a szilvesztert. Mindig olyan szomorú gondolatok jönnek. Most is fognak. Már itt kopogtatnak az ajtóban … Asszem, jobb, ha beengedem őket. Úgyis be fognak jönni. Ha akarom, ha nem. És ezt a vendéget csak józanul szabad fogadni … Pedig valami itallal biztos könnyebb lenne … Köszönöm, nem kérek. Anélkül is ki kell birnom. És ki is fogom.

Boldog Új Évet mindenkinek.