„Szilveszterkor mindenki elszívta az utolsó cigarettáját, megitta az utolsó italát és elmondta az utolsó káromkodását. Újévkor vallásos és mintaszerű közösséget alkotunk. Harminc nap múlva szélnek eresztjük fogadalmainkat, és gyorsabban visszatalálunk hibáinkhoz, mint valaha.”
(Mark Twain)

Mese Szilveszter előestéjén

Mikor simizhetem az arcocskádat?
Mikor akarod?
Tüstént!
Ez nem reális terv.
Miből gondolod? És ha az ajtód előtt állok?
Nem tartom valószinűnek.
Jó, akkor újabb sztori! Itthon vagyok, de kezemben a kocsikulcs…
Nos, ha képes lennél ilyen későn, hidegben vezetni egy bolond vénasszony kedvéért, akkor tedd.
Szeretem a bolond nőket! Jövök!

Mark Twain egy dologban tévedt. Nekem harminc nap sem kellene. Épp ezért nem is fogadkozok.
Szeretek „harcolni”. De nem fölöslegesen.

Időnként ÉN magam vagyok az ősrobbanás.