Reggel

Felültem az ágyon és a semmiből egy Omega szám jutott az eszembe. Nem is szerettem azt a számot sosem … Hmmm …

Napot hoztam, csillagot … Azaz Fényt.

Éjjel

Gondolkoztam azon az aurán az éjjel közben. A szinesen. Soha nem láttam szinben. Szin nélkül is csak keveset. De az éjjel nekieresztettem a fantáziámat. Milyen szint tudnék elképzelni hozzá? Csak egy szin volt. Vörös.

Reggelebb

– Gyerek, te láttál már szines aurát, ugye?
– Láttam …
– Most ne nézz, csak fantáziálj. Nekem milyen aurát tudnál elképzelni?
– Kéket vagy zöldet.
– És neki?
– Vöröset. A lótifutinak meg sárgát.

Gúgli.

– Megtaláltam az aura szineket, gyerek.
– Na?
– Alapszinekből kék: lelkes, őszinte, befejezetlen feladatok. Zöld: békeszerető, megbízható, nagylelkű, makacs, merev.
– A vörös? Vagy piros?
– Vörös: erőegó, érvényesülés, felelősségteljes, lendület, ingerlékeny, önző.
– Sárga?
– Sárga: lelkes, szórakoztató, félénk, hazug hajlam.
– Na hogy eltaláltam.
– Hangulat szinekben meg a kék-zöld, – mert hogy egyszerre mondtad – megértés, intuitív tudatosság. A fej energiáját tekintve a vörös: alapos, realisztikus. A szív energiáját tekintve a vörös: erős érzelmi energia.
– Mi a szürke?
– Az csak hangulat szinekben van. Szürke: lekonyultság, stressz, unott hozzáállás.
– Na az meg a fater.

Nem nézte. Nem látta. Csak fantáziált. Elvileg. Mert ha látja – tudom, hogy látja -, akkor is észleli, amikor nem akarja, csak legfeljebb nem tudatosul benne. Én viszont tényleg csak fantáziáltam az éjjel.

Vagy nem tudom, mit csináltam -mosoly

„Minden kincsem odalett,
Nem hozhattam mást neked.
Napot hoztam, csillagot,
Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog.”