Szines buborékok pattognak a képernyőmön. Nem futnak ki, a széléről visszapattannak. Összeütköznek, irányt változtatva rugóznak tovább. Nézem a táncukat már egy fél órája …

És arra gondolok, hogy olyanok, mint az életem … még el sem tudnak pattanni. Csak eltűnnek egy pillanat alatt, ha megmozdul az egér …

Közben egy furcsa déja vu van bennem … Egy érzés, hogy valahol valami nem stimmel. Nem, ez most nem olyan, mint mikor „zavart érzek az Erőben” … (nyugi, sem jedi nem vagyok, sem elmebeteg, ez csak egy vicces megfogalmazása egy érzésnek önmagamban). Azt sem tudom eldönteni, hogy ez a dolog velem van kapcsolatban, vagy sem … minden olyan bizonytalan … Nem rossz érzésem van. Hanem valami szokatlan. Mintha valami szivatás lenne valahol a levegőben … talán velem kapcsolatban, vagy talán mással, aki közel áll hozzám … nem tudom …

No, remélem, akárki is az, nem fogja hagyni magát.

Szines buborékok … pattognak itt összevissza a kis marhák. Pedig nem is léteznek a valóságban … hiszen egy pillanat alatt eltűnnek, ha megmozditom az egeret …