Szines ceruzák

Egy kék és egy piros. Szines papirzacskóban. A nő már lassan három hete nézi őket. Néha úgy érzi, hogy lassan már gúnyosan nevetnek rajta … És az a nagy kockás füzet is, ami azért lett vásárolva, hogy majd néha játszanak. Mert mindketten szeretnek amőbázni. És azt ugye csak két szinnel lehet.

A nő már ezt sem értette igazán. Mert emlékezett a gimnáziumi évekre, amikor osztálytársával a pad alatt játszottak, mindketten kék tollal, ikszeket és karikákat rajzolva a füzetlapra. Furcsa, igy is lehetett amőbázni.

De persze biztos jobb szinessel. Jobban látható. Ezért is kérte meg a férfit, hogy vegyen. Azóta ott pihennek a polcon, szines papirzacskóban, úgy, ahogy a papirboltban adták …

A férfi már régóta játszik amőbát. Eddig csak telefonon. De az egy idő múlva unalmassá válik, mert gyakorlás után a gép is kiismerhető. Ezért mostanában online amőbát játszik: neten, wapon, idegenekkel. Szines karikákat és ikszeket téve a számitógép képernyőjére. De egyszer sem mondta a nőnek, hogy gyere, játszunk egy kicsit. Pedig talán egy alkalom, pár játszma is elég lett volna. Fél óra, vagy még annyi sem … Kétségtelen, a nő nem jó játékos. Nem tud több lépéssel előre gondolkodni. Az agya soha nem ilyen srófra járt. Évtizedek óta mindig csak az “itt és most” problémáival kellett foglalkoznia, nem volt sem ereje, és tán képessége sem jóval előbbre gondolni. Mindig volt aktuálisan megoldandó feladat. Mindig csak azzal tudott foglalkozni, hogy épp aznap hová kell tenni a mindennapokban a soros ikszet vagy karikát.

De ennek ellenére még ma is szeretne néha játszani. Kipróbálta már elkeseredésében azt az online játékot is, de nem neki való. Személytelen. Player183492-nak nem lehet a szemébe nézni játék közben, nem lehet pár szót váltani vele. Bár ez az online portál már modern, játék közben akár chatelni is lehet … hmmm.

A nő kissé szomorkásan nézi a szines ceruzákat. Mivel arra figyelmeztetik, hogy ezek szerint már nemcsak homo sapiensnek alsóbbrendü, de már homo ludensnek sem alkalmas. Ilyen az élet.

Valamit csinálni kellene azokkal a ceruzákkal. Legalább ők ne érezzék olyan haszontalannak magukat. Tegnapelőtt legszivesebben darabokra törte volna őket. De hát azok nem tehetnek semmiről. Ugyanolyan hasznavehetetlenül fekszenek a polcon, mint ahogy nő ül a polc előtt és néha – bár legszivesebben nem tenné – rájuk téved a tekintete.

Holnap beviszi őket a munkahelyére. A kockás füzettel együtt. Ott majd talán – a munkájában használva őket – tud velük valamit kezdeni. És talán szegény ceruzák sem fognak már gúnyosan kacagni rajta.