Hajnal nyolc óra hat perckor – megnéztem a telefonon az időt, mert csak a szombat az a héten, amikor addig alszok, ameddig kedvem tartja – harsány szirénaüvötésre ébredtem. Mint egy légvédelmi gyakorlat. Apropó … ma nem szombat van? Az bizony, a kurva életbe … illetve rúgja meg a macska … Hát az meg is rúgta az én alvásom. Szóval arra ébredtem, hogy az a bizonyos vendég, a macska sok decibeles hangerővel üvöltve nyávog. Ja, amúgy a fejem mellett aludt. Először be akart bújni a takaróm alá, de mondtam neki, hogy azt már mégse …

Üvölt. Pipilni kell neki, az biztos. Félálomban, kabát nélkül kibotorkáltam az erkélyre, elszivtam egy cigit – még most is félig meg vagyok fagyva – és biztositottam arról, hogyha lemegy és elvégzi a dolgát, én cserkész becsületszóra megvárom és visszaengedem. Baszott lemenni. Na jó … legalább én menjek már el pipilni.

– Gyerek! Itthon vagy még?
– Itthon. Mindjárt megy a buszom.
– Voltál már kinn cigizni?
– Voltam.
– És a macska?
– Kijött az erkélyre és baszott lemenni.
– Akkor most menj ki mégegyszer és győzd meg, hogy nyugodtan lemehet pipilni a kertbe, megvárjuk és vissza lesz engedve.
– Jó. Akkor a későbbi busszal megyek. Úgyse csinálunk semmit a tanfolyam elején.

– Gyerek! Na mi van?
– Letessékeltem, pipilt és visszajött.
– Na végre …

Az előbb aludt a széken. Most meg itt grasszált az ölemben. De nem tudtam tőle irni. Mondtam neki, hogy ezt azért már mégse … A gyerek hazafelé hoz macskatápot. Mondtam neki, hogy valami jobb minőséget vegyen. Közölte, hogy ezt mondanom sem kellett volna …