… szolgálat …
… szolgálat …
Nincs annak deklarálva. Tán soha nem is lesz… de mégis az. És ez jó nekem.
Szeretkezni akartunk ma délután. De Te fáradt voltál – éppen meg vagy fázva – és mire megfürdöttem, már lényegében aludtál. Nem baj, gondoltam. Utána is jó lesz.
Amig aludtál, én szerkesztettem. Találtam pár jó irást a neten, azokat olvasgattam. Aztán felébredtél, kijöttél. Megálltál mellettem, láttam, hogy érdekel, amit leltem a neten. Beleolvastál.
Szerintem tetszhetett, és izgatónak tartottad, mert amikor ki akartam menni egy cigire, már elöttem meredt a vesszöd teljes szépségében és odahúztad a fejem, hogy szopjam.
Ilyenkor mindig választhatok: vagy „félmunkát” végzek, hogy ne juss el az orgazmusig, mielött én is ki nem elégülök, vagy teszem a dolgom és éppen én kérlek, hogy élvezz a számba. Tudom, hogy szeretsz oda élvezni. És olyan jó Neked örömet szerezni vele, Drága.
Ma is igy történt. Ahogy odahuztad a fejem az öledhez, ujjaddal megcsippentetted a mellbimbómat – a végén már annyira fájt, hogy kapálóztam ellene, de Te szeliden a derekadra vezetted tiltakozó kezem….. Aztán én kértelek, hogy élvezz a számba. Olyan jó volt az ized, Drága. És olyan jó ilyenkor felnézni az arcodra és látni rajta a ragadozó kéjét és felhötlen örömét, ki éppen erötlen áldozatát marcangolja szét. Imádom ezt az arcodon látni – felizgat a végletekig. Más se sugárzik ilyenkor Belöled, mint az erö érzete, a gyöztes diadala és kéje. És mivel én adtam ezt Neked, igy az én erömmé, az én kéjemmé is válik – minden orgazmus nélkül.
Legyözöl, majd a gyözelmed tükrében gyöztessé válok magam is általad …. és már ugy folyt a könnyem, mintha saját orgazmusom élném át … pedig a Tiéd volt … de a Te gyönyöröd által enyém is lett, Életem.
És olyan jó adni. Aki ad, az csak látszólag önzetlen. Mert igen nagy és valódi nyeresége származik az adás öröméböl:
Az ad, akinek van.
Az ad, aki nagylelkü.
Az ad, aki megteheti, hogy viszonzás nélkül adjon.
Tehát aki ad, annak hatalma van, hatalmában áll, hogy adjon, fölötte áll az adományozottnak ….
És én ilyenkor már elöre örülök az adományozó hatalmának, mely kezemben van … elötted ülve, Te állsz fölöttem, fejem néha szelid eröszakkal kényszeritve, hogy kielégitselek … hatalmad már ezzel is megjelölve felettem ….
És én alázatosan lehajtott fejjel, ömlö könnyekkel és fuldokolva szolgállak Téged.
És szolgálatomból csendesen hatalmat szövök.
Általad.
Uram, Egyetlenem.