Szerette volna reggel kényeztetni a férfit. Ott feküdt mellette a meleg férfitest … megkivánta … Bár még a betétes napok vége felé jár, gondolta szomorkásan. Nem baj. Simogatni is jó lenne. Szeretgetni a nyelvével. És élvezni a férfi örömét.

Keze lassan mozdult, puha fekete haj, öröm a kéznek a simogatás. Hátulról átölelte, tenyere lefelé kalandozott … Alszik … máskor már felébredt volna erre. Egy idő múlva a nő kissé csalódottan abbahagyta …

Egész napját megülte a szomorúság. Nem is kellek már talán, bujkált benne a keserű kérdés. Lassan telt a nap … A főzést már elvégezte éjjel. Mit csináljon? Semmihez nem volt kedve.

Délután a férfi lepihent. Bújjak mellé … Mi lesz, ha megint nem kellek … Ostoba gondolatfoszlányok … A nő még kinozta magát kicsit. Fázni kezdett. Hűvös ez az ünnep. És hideg benn a sziv is. Lefekszem, gondolta.

Már majdnem elaludt a meleg takaró alatt, amint érezte, hogy a férfi odacsúszik mellé, keze a nadrágjába nyúl.

– Megbaszhatlak már? – sürgető és morcos a kérdés.
– Megmosdok, Drága.

A nő tán még sose mosdott ilyen gyorsan … szinte repült az ágyba vissza. A férfi ujjai már ölét keresték.

– Gyere! – könyörgött a nő. A férfi gyorsan az asszony lábai közé térdelt, egy pillanat és már magáévá is tette. Egy gyors robbanás az érzékek univerzumában, és a nő teste mellé rogyott … Az asszony mindig élvezte, amikor az orgazmus után pár perc és már alszik a párja. De most olyan gyors volt minden, kiéhezettek voltak mind a ketten. A test élvezett, de a lélek még kivánós …

A nő a férfi karjába simult egy időre … aztán keze lassan elindult, puha fekete haj, a kéznek öröm a simogatás … az arc szép vonala, a mellkas izmai, az ujjak először tétován haladnak, lepkeszárnyak simogatják finoman a vesszőt, ami gyorsan újra ébredezni kezd … keményre duzzad a tenyérben … a férfi hanyatt fordul, kitárja ölét a kényeztető kéznek. Majd a szájnak … A nő kóstolgatja kettejük összevegyült izét, közben combjai között érzi az előző szeretkezés ondópatakját … A nyelv izlel, a száj egyre jobban rásimul a férfi vesszejére, gyorsul a mozgás, segit a kéz is, a férfi csipője már ritmusra rándul … újabb robbanás, a nő torkán édes iz csordul. Szájában tartja még a lankadó vesszőt, megtisztogatja, arcát a férfi combhajlatába fúrja, beszivja kettejük illatát. És mérhetetlenül boldog. Oly régen volt már, hogy kétszer is szolgálni tudta az Urát.