Szuperbruttósitás és mentelmi jog vacsorára
Már megint … Vacsorázom (csirkeaprólék levest), közben hallgatom a hireket a TV-ben.
Elégedetlenek a mentősök, meg egyéb – a közszférában – dolgozók, mert nem úgy alakult ez a szuperbruttósitás, ahogy igérték nekik. Teljesen igazuk van. A mentősök például átlagban keresnek cirka 170-et, ebből megkapnak nettó százat. És nyomorékra dolgozzák magukat egy emberileg és társadalmilag is központi fontosságú munkában. (Szerintem már rég nem a pénz tartja a pályán őket, hanem a hivatás szeretete …) Elvették a cafeteria nagy részét is. Ez is nagyon rosszul érint sokakat.
Tavaly, amikor megkezdődtek a központi igérgetések, hogy milyen jó is lesz majd az emberek nagy részének ez a szuperbruttósitás, mert legalább egy havi fizu marad majd a zsebükben éves szinten, akkor én – bár tudtam, hogy ez nem lesz igaz … bár a lottószámokat érezném meg igy előre – a tisztesség miatt megkérdeztem egy könyvelőt, hogy meséljen már erről a jövőbeli „jaj, de szuper jól fogsz járni a szuperbruttósitással, te birka” ötletről. Mert hátha … Az ember mindig bizik … hátha egyszer véletlenül igazat mondanak … Nos, ekkor megkérdezte tőlem a könyvelő, hogy „hány éves vagy, te királylány, hogy még hiszel a mesékben?” … Igy nem csodálkoztam, hogy az utóbbi hónapokban nem nőtt látványosan a nettó fizetésem. Sőt sehogy. Nemcsak hogy reál értékben csökken már évek óta, hanem a múlt évtől már belehúzott, most már nominál értékben is a szinuszgörbe leszálló ágába került … A kenyeret meg – hiába könyörög a Drága, mert nálunk Ő a fő anyagbeszerző – az Istennek sem akarják Neki olcsóbban adni a boltban … Se a tojást. Se egyebet. Amúgy tartottam tőle, hogy igy lesz …
Ma például reggel tojást sütött, volt még 6, pucolt alá egy kis hagymát, meg füstölt zsirral csinálta. Nem lehet minden nap szalonnát enni, mert itt a szomszéd nagy boltban a szinhússal vetekszik az ára. Eljutottunk odáig, hogy nem kidobható érték lett a füstölt zsir. Mert az jó a tojáshoz, jó az ételekhez főzni, és jó az még zsiroskenyérnek is. Hagymával. Holnap azt viszek kajára. Igaz, hogy túlsúlyos vagyok, meg magas a koleszterinszintem, de bánja a fene, igy mulat egy magyar úr 😈 Napközben meg ettük a pár hete lefagyasztott pörköltmaradékot ketten (összesen egy adag volt az egész), de feltuningoltuk frissen kifőtt makarónival, ami épp egy pár hete volt leárazva a szomszéd boltban … És egymásnak kinálgattuk, hogy szedjél még Drága, mert nekem elég, amit kiszedtem. (Remélem, Isten megbocsájtja majd ezt a kegyes hazugságot mindkettőnknek … )
Most meg vacsorára jött a tegnapi csirkealkatrész leves. Én jól jártam, mert szeretem szopogatni a nyakát meg a csirkelábat, de a Drága nem. Ő csak levét evett tésztával …
Futómű rágcsálas közben hallgattam a hireket. Azt is hallottam, hogy megkezdődött a vérre menő marakodás, némi fenyegetéssel megspékelve a posványban fuldokló kicsik között. No nem kisgyerekek, hanem kis pártok között. Hogy ötöt mindenképpen követelnek összesen, de majd holnap délutánra mondják meg a frankót, hogy milyen elosztásban. Kettő Pest, három vidék, vagy forditva. Ha a másik, szerencsétlen politikai torzóvá vált maradék nem megy bele a zsarolás szintű egyezkedésbe, akkor könnyen lehet, hogy bukja egész székesfővárosunkat. Hú, de ciki lenne … Biztos sok cédulagyűjtő azért hajtott most ennyire, hogy bejusson. És majd rendbetegye. És majd jobb legyen nekünk. Hiszen ez alapvetően egy tisztességes nemzet.
De azért motoszkál az agyam mélyén a kisördög … hány olyan „választási filatelista” van, aki a 750 cédulával a mentelmi jogra apellál … Köztörvényes bűnök gyanújával a füle mögött. Biztos egy sincs. Csak megint én vagyok már a rosszindulatú. Lehet, hogy nem kéne ilyen későn vacsoráznom … A rossz emésztés megüli a hangulatot, megöli a jókedvet. Már megint belevakkantottak az emésztésembe … 🙁
Ja … holnaptól pénzt érek 💡 Mint minden más választópolgár. Mert a pártok holnaptól vásárolhatják meg az adataimat, hogy „személyesen szólitsanak meg”. Csak az a baj, hogy nem nekem fizetnek. És elég keveset …
„A névjegyzékben szereplő választópolgárok családi és utóneve, lakcíme (nemenként, korcsoportos és lakcím szerinti bontásban) elektronikus adathordozón fejenként 3,30 forintba kerül, papíron 5,40 forintba, míg öntapadós etiketten 6,40 forintba. Az adatokért a tavalyi európai parlamenti választáskor is ugyanennyit kellett fizetni.
A közszemlére tett névjegyzék másolatát az egyes településeken a helyi választási iroda vezetőjétől, a jegyzőtől is kérhetik a jelöltek és a pártok szavazóköri bontásban. Az adatokat szintén csak március 22-étől kaphatják meg. A közszemlére tett névjegyzék másolata A/4-es formátumban laponként 10,20 forintba kerül, ez sem változott tavalyhoz képest.”
Hát ez nem valami sok … szégyenlem is magam, hogy csak pár forintot érek … 🙁
Na, jöjjön csak ide bármelyik párt, hogy személyesen szólogasson … Úgy kivágom őket, mint azt a bizonyos macskát … 😈