szürreál
Néha nagyon tud fájni
a hiánya. Bőrömön csikot
hasitanék, inkább az
fájna, mint itt benn
belül a mélyben, mert
az oly kinzó, hogy
bármely seb csak jobb
lehet annál …
Kezem a semmiben nyúl,
a levegőt tapintja,
a semmit, a megfoghatatlant.
Mégis kinyújtom, mert
valahol lenn a mélyben,
itt belül érzem
a bőrét …
Pedig hát csak a semmibe
nyúlik a kezem,
a levegőt tapintja.
Ilyenkor nagyon fáj
itt benn az a
sóvár vágy, hogy
kezemmel érintsem.
Rosszabb ez az érzés,
mint csuklómon valódi
bilincs …
mert szivem hozzáláncolt
a semmihez,
a Mindenhez.