Takaritottam…… és megnyugodtam tőle. Végre. Kellett már. Valami nagyon nem stimmelt. De most minden a helyére került. Itt az ideje. Zavart az a sok minden…. Olyan mocskosnak éreztem magam, hogy azt el se tudom mondani. Mert az egy dolog, ha észreveszek valamit. De az meg egy másik (és nem jó dolog!), ha nem teszek ellene. És én nem szeretem mostanában mocskosnak érezni magam. Ennyi.

Jól tettem.

Ami kellett, azt megtartottam…. ami fontos volt számomra. És ami meg nem, annak radir. Radikális radir. Olyannyira radikális, hogy már nem is léteznek. És az a döbbenet, hogy egyáltalán nem sajnálom őket….. Nagyon terhesek voltak már.

Csak nézte, hogy délután, munkából hazajövet, a kabát is rajtam, és nekiállok blogot ölni.

Aztán, szeretkezés után elmondtam, hogy miért. Nem szólt rá semmit. Illetve elütötte a szokásos szóviccekkel. De nem baj. Tudom, hogy érti.

Még itt is variáltam. Az egyiket megszüntettem, a sablont fullosan átköltöztettem….mert ez a sablon nagyon tetszik. És néhány, igazán fontos dolgomat hoztam csak át Mindösszesen két blog maradt.

Mert egyszer úgyis meghalok az ölelésedben, Drága… annyira szeretlek. És tudom, hogy csak segiteni akarsz nekem. Nem szokványos módon…. de hatásosan. Csodálatos ember és csodálatos férfi vagy. Ajándék az élettől számomra. Olyan ajándék, amit akkor kaptam, amikor már nem is számitottam rá… -sir

És most nem azért ez a könnyező smiley, mert szomorú vagyok…. hanem azért, mert olyan mérhetetlen ez a boldogság Veled, ami mindig könnyeket csal a szemembe… még szeretkezés közben is…