Takarítok
A szadomazochizmus szelleme
Most ajánlott egy kedves Úr levélben lightos szadomazo szeánszot. Elgondolkoztam …
Mire is használják általában a szeánsz szót? Leginkább szellemidézésre.
Elképzeltem magunkat, beöltözve bőrszerkóba, egyik kézben korbács, a másikban egy műbroki, előttünk egy asztal és mi idézzük a szellemeket.
A szadomazochizmus szellemét 😉
… és újra várni a következő repülést …
A lepke most újra készül.
Bár törékeny szárnyait most nem otromba kéz bontogatta ki óvó bábruhájából. Saját erőből születik.
Végre.
szubként a világ
Három évig éteri magasságokban röpködtem, mint lelkes szub. A kiváltságos kevesek egyike …
Szelektiv vakság. Nem vettem észre, hogy legfeljebb a föld fölött egy méterrel lavirozok.
Csak akkor már, mikor lepottyantam a földre. És rájöttem, hogy egy méterről is kurva nagyot lehet esni. Főleg, ha az ember a felhők fölé képzeli magát -mosoly
A desszert blogol
Kreativ vacsora a Mesternek …
Sajtot akartam adni némi gyümölccsel. Könnyű vacsora. Aztán módosítottam. Megsütöm a hurkát. Kovászos uborkával, kukoricás kenyérrel könnyű vacsora.
Nem sütöttem meg … Majd holnap.
Hét közepén főztem krumplifőzeléket. Maradt még kistányérra való (kettő adag). Felforraltam, mert tejfölös. És nehogy … Ételmérgezéssel unalmas a kórházban a hétvége. Meg nincs is koedukált szoba … Meg hogy nézne már ki, ha bevinnénk a korbácsot meg a fakanalat. Például. Kínos lenne. Vinnének gumiszobába talán …
Szóval felforraltam. Megettem az első tányérral. Egy jó szub áldozza fel magát. (Jaa … olyan éhes voltam már, mint a farkas …). Fincsi volt. Így megmelegítettem a másikkal. Tettem rá a holnapra megfőzött sertéspörkölt – dagadóból csináltam, mert az nem száraz husi – szaftjából. És szeleteltem bele némi igazán diétás és könnyű sült császárszalonnát – ma vettem először a hentesnél, nyami … -, valamint elővettem a múlt hétről itt maradt három darab sajtos rudat. Egy Mesternek, aki se hízni, se aszkéta életet folytatni nem akar, épp elég. Gondoltam én …
Jól gondoltam
A desszert én leszek????
Varnyu kontra O
Az alábbiakat lényegében azért szedtem őssze több éves blogtermésemből, hogy magamnak legyen tanulság … Benn van itt a fórumomban, jelenleg feltűzött témaként, amit hamarosan meg fogok szüntetni, mert a fórumot nem azért hoztam létre sok éve, hogy rólam szóljon …
Az írás más BDSM portálon is megjelent. Nem gondoltam, hogy olyan sikere lesz, amilyen. Hiszen csak egy szubmissziv nő gondolatai az eltelt évek során egy könyvről … S persze a saját életéről.
——————
Varnyu kontra O
Visszalapoztam most a blogomban évekre visszamenőleg … És azokat kerestem benne, amit O törrténetével kapcsolatban irtam. Tanulságos. Legalábbis nekem
—————-
Megvetted nekem, amit hónapok óta szerettem volna. A könyvet, O történetét. Köszönöm. Beleolvastam most hajnalban az elejébe. Azt hiszem, tetszeni fog.
2008-03-11
————-
Elolvastam ….és igen felemásak az érzéseim. Az elején tetszett. Aztán nem. Aztán megint igen. Aztán elkezdtem elemezni O viszonyulását a BDSM-hez (az én olvasatomban persze). Szerintem egy switch. Akinek bisex hajlamai is vannak. Akkor már kevesebb lelki közösséget éreztem vele.
De az utolsó lap – az a pár sor – megrázott. Mert tényleg mi van akkor, ha egy szolga elveszti az Urát. És már annyira szolga, annyira a vérébe van ivódva, hogy nem tud az Ura nélkül életben maradni??? (Bár szerintem O szerelmes volt ….. mint ahogy én is az vagyok …..)
Mi lenne velem Nélküled??
2008-03-21
—————–
Régen olvastam már. El kellene ujra olvasni …..
Visszagondolok arra, amikor először volt módom elolvasni az egész könyvet. Mert a Roissyi szerelmesek részt már sok helyen olvastam. Megdöbbentő volt. És valahogy sokkoló. Főleg a vége ….
Azóta sem tudom magam igazán túltenni rajta …
2009-06-17
————–
A dolgok tündöklése és bukása
Én végigéltem …
Olvasgatom azt az elmeháborodott topicot – kinnről, mint régen, mert én oda soha a büdös életben nem lépek már be és sajnálom őket. Mindet. Új nickek. És régiek. És mind gumiállagúvá csócsálják azt a bizonyos csontot, a BDSM csontját … Lökik a rizsát az alávetettségről, az alárendeltségről, a megaláztatásról, szolgálatról, szavakról, mindenről … Csak a legfontosabbról nem beszélnek.
Két évig fórumokon és egy kicsivel többig itt a blogomon én is rágtam, nyugi. És löktem a rizsát, tán jobban is, mint mások. És olvastam, tanultam, mert szerettem valakit. És jó sub akartam lenni. Szolgálni akartam. Mert ilyen gumicumi fórumokból néha kritika nélkül elfogadtam mindent. (Na azé nem teljesen.) És azt sem mondom, hogy megbántam. Mert nem. Kibaszott sokat tanultam. És csináltam az irásokból egy weboldalt. És az érzéseimből, a szerelmemből egy blogot – ezt itt -, aminek az volt a szlogenje, hogy “… meghalok az ölelésedben …” Már nem az.
Sokáig én is azt hittem, hogy a BDSM és főleg a D/s lényege az önfeladás. Kibaszott hülye picsa O, akinek a nyálas története ezt sugallta … És fel is adtam önmagam.
Hát nem ez a lényege. Sőt. Az a sub, aki feladja önmagát, egy értéktelen bábbá válik. Nincs már varázsa. Egy idióta marionett, dróton rángatott báb (pedig milyen kurva jó verset irtam én erről anno …). Mi értéke lehet az ilyen nőnek, kérdem én? Tartósan semmi. Amikor az ex lelépett, átfogalmaztam Erón az adatlapomat. Valami olyat irtam rá, hogy Én olvasott, tanult, mert jó sub akart lenni. (Nincs már rajta.) És még valami olyan, hogy Én jó sub lett.
Nem is gondoltam, hogy ezzel irom le az igazságot magamról. A mostani magamról. Mert most már Én tényleg jó sub lehet. Mert felkelt a talpnyaló senki alázatos (és kényelmes) poziciójából. És újra (?) vagy életében először (?) felvette a képzeletbeli kesztyűt. És elhitte magáról, hogy értékes ember. És kora, súlya és minden hendikeppje ellenére talán nem is olyan rossz nő. Na ez az a pont, ahonnan már jó sub lehet esetleg majd valakinek. Mert nem önmagát adja fel (ha lesz kinek), hanem önmagát adja oda. Egy értéket. Ha meg igy nem talál senkit magának, akkor megtartja az értékeit És büszke lesz rájuk.
De ha mégis … ha mégis lesz valaki, aki ezeket az értékeket megbecsüli … és a magáénak akarja … hát azt az embert örömmel fogja szolgálni … Mert az az Ember jó Dom lesz.
És az a Dom majd talán nem sárbatapossa a játékban Ént. Mert tudni fogja, hogy akkor már semmit nem ér … Hanem még a legnagyobb alázat perceiben is valahol tiszteli majd önmagában. Mert Én már tud igazi alázatot tanúsitani azzal szemben, aki megbecsüli benne az embert és legyőzi a nőt, a subjává téve. És ez a rabság lesz a legnagyobb felszabadulás Én életében
Kismillió weboldalt átnéztem már a BDSM-ről. Ahol fel voltak sorolva “speciális” BDSM jellegű zenék, könyvek, filmek. Párat láttam, hallottam, olvastam. Talán még a Titkárnő az, ami valamit számomra kifejez ebből. Főleg a vége … amikor a nő már önmagával vivja leginkább a harcot … hogy megmutassa … na valami ilyesféle harci szellem van Énben is. Azért szerette azt a filmet és azért mondta, hogy nem mással harcol l’art pour l’art … hanem önmagával.
2010-12-10
—————–
O reloaded
Gyűlöllek, Sir Stephen. Olyanannyira gyűlöllek, amennyire ember csak gyűlölheti a másikat. Olyannyira, hogy kénytelen vagyok a sztorit egy kissé újrairni.
Mert nem csak egy O van. A Pauline Reage-féle. Hanem volt egy másik O is. Ez az O nem Renével találkozott először. Nem a szerelmese szolgáltatta ki Sir Stephen őrültségének. Ez az O olyan szerencsés volt, hogy közvetitő nélkül is rögtön Sir Stephen karjai közé szaladt. És szerelmes lett abba az állatba. Alázatos fejét önként dugta hurokba. Még korbácsolni se kellett. Ki lehetett a valódi fájdalom – nem a test, hanem a lélek fájdalma – könnyeit csorditani a szeméből anélkül is. Ez az O is egy birka volt, egy ostoba liba. Ostobább is, mint az a másik O. Mert sokkal jobban szerette a saját Sir Stephenjét, mint az eredeti liba. Tényleg meg tudott volna halni érte.
“O történetének van egy másik befejezése is. Mikor Sir Stephen megmondja O-nak, hogy elhagyja, O azt feleli, hogy akkor inkább megöli magát. Sir Stephen engedélyt ad rá.”
De van egy harmadik befejezés is, kedves Sir Stephen. És ebben O meggyűlölt téged. És baszott megölni magát. Véres verejtékkel, de talpon maradt. Most már nem görnyedt szolgád, kedves barátom. Egyenes hátú büszke nő. Büszke arra, hogy az, aki. Hogy valaki. Nem egy századrangú senki, mint érezte magát melletted.
A valóság bebizonyitotta, hogy O történetének lehet egy harmadik befejezése is.
És a toll most már az én kezemben van. Meg akarom irni az eredeti történet normális folytatását. Egy második kötetben.
2011-02-11
————-
Mi is az a BDSM?
Rendszeresen szoktam adatlapokat olvasni, persze főleg Eropolisban, mivel ott kötelességem, meg persze máshol is néha. És bár már nagyon kevés furcsaságon lepődök meg, de azért néha még most is találkozok olyan információkkal, amik elgondolkoztatnak.
Biztos nagyon maradi lehetek. De soha nem értettem, hogy egy nyitott kapcsolatot, vagy swinger jellegű vágyakat, vagy egyszerűen csak egy szabadosabb életvitelt hogy lehet beleöltöztetni a BDSM ruhájába. Mondom, hogy nagyon maradi lehetek. És vaskalapos is talán.
Nekem a BDSM mindig is valami konzervativabb, nem ennek a századnak a nézeteivel egyező férfi-női kapcsolatról (is) szólt. Ahol a férfi a Férfi, a nő meg a Nő. Mindegyik a saját szerepe szerint. És a férfi az irányitó a kapcsolatban. (Nem igazán van kedvem most figyelembe venni a férfi szubmisszivitást és a női dominanciát BDSM-beli értelemben – tudom, hogy van, értem is, hogy van, de nő vagyok és tényleg nem domina.) És az én olvasatomban a BDSM – még ha esetleg nem is élnek együtt a felek (ezer oka lehet a mai világban) – akkor is egy partnerkapcsolat. Ami feltételez érzelmeket. Oda-vissza. Amik pedig kizárnak dolgokat. Persze csakis az én olvasatomban. Én meg csak egy ember vagyok a világban a milliárdok közül.
Legelőször évekkel ezelőtt a használtatáson akadtam ki. Irtam is róla, meg is köveztek érte. Hogy lehet, hogy egy dom kölcsönadja a subját? Leforditva köznapi nyelvre: egy pasi kölcsönadja a nőjét? Nem fogom megérteni soha az életben … Milyen kapcsolat az ilyen? Hol vannak ebben az érzelmek? Hol van ebben egymás megbecsülése? Azt sem értem, ha egy dom (?) beleegyezik (?), akarja (?), kezdeményezi (?), hogy a subját (?) akár az ő jelenlétében más domináns fél “nevelje” … Amibe bármilyen szexuális jellegű tevékenység beleférhet. Milyen dom az ilyen? Ő nem tudja a subját nevelni? Segitség kell neki benne? Szegény apám szavaival szólva: na ne basszuk már meg ángyikát … Az én szavaimmal meg: a kurva életbe … Milyen domináns fél az ilyen? Majdnem azt mondtam, hogy csak olyan, mint én. De nem. Mert ha én domina lennék – de soha nem leszek -, hát majd én tudnám nevelni a saját szubomat. A saját igényeim, saját számize szerint. Nehogy már más nevelje, (azaz dugjon vele, szopassa, stb. – mert nálam a BDSM azért a szexualitás része, még mindig -) könyörgöm.
És az a sub, aki ezt tűri, elviseli, akár még élvezi is, az az én szememben nem engedelmes, nem alázatos, nem odaadó. Hanem vagy egy eszetlen, minden büszkeség nélküli birka, vagy egy szabadosabb erkölcsű, laza felfogású, “modern” ember. Ezeknek viszont köze nincs a BDSM-hez.
Én viszont elég konzervativ gondolkodású – és pechemre, minden előzményem ellenére is monogám – vagyok. Ezek szerint. Mert nem értem.
Mindenki azon a barom könyvön, O történetén nevelkedett fel??? Azt szivta a BDSM anyatejeként??? Ami egy fiktiv marhaság? Ahol René egy kapitális marha, mert odaadja a nőjét Sir Stephennek? René, aki elviszi a szerelmét a kastélyba, hogy végigkúrja egy valóban perverz és ostoba banda? És milyen nő O? Aki mindezt tűri, tán még néha élvezi is? Egy idióta liba. Aki megérdemli a sorsát. Mert egyikük sem tudta megbecsülni az egymás iránt érzett szeretetüket (ha volt ott olyan egyáltalán …)
Vajon miért egyenlő sokak szemében a BDSM az erkölcstelenséggel???
2011-12-23
—————
Újfent hangsúlyozom, hogy az idézetek a magánblogomból származnak, senki érzelmeit, nézeteit nem akarom megbántani vele Mindenki úgy élvezi a BDSM-et, ahogy akarja. Nem sok közöm van hozzá.
De én már nem irok új gondolatokat O történetéről. A könyv olvasását, és a róla szóló irásokat meghagyom az utánam jövőknek
2013-03-26