Próbálom arrébb lökdösni
magamban a vágyat.
Nem megy. Kivánlak,
mint a Mindent …
Pőre sóvárgás a lelkem,
nem, nemcsak a testem.
Mindenem.
Teszem a mindennapok
dolgát, mint ki él.
De csak bizonyos percekben
Élek. S közben félek,
mi lesz velem …
Kiszolgáltatott most lettem
igazán, hogy leirtam,
mit érzek. Azóta is
töröm fejem,
értelme volt???

Talán …
hallgatni …
kellett …
volna …