Eredmények … Minden nap egy kicsit jobb. Ez nem egy egyenes vonal, ami folyamatosan felfelé vezet. Nem az. Persze ebben is vannak aktuálisan leszálló ágak. De egyre kevésbé mennek mélyre. És egyre rövidebb ideig tartanak szerencsére. Minden nap történik valami jó, aminek lehet örülni. Valszeg eddig is történtek … Csak valamiért nem vettem észre … vagy nem EZEK voltak hangsúlyosak a mindennapokban … Jó nagy tanulság ez nekem.

Ma például sikerült a szokásos hétfői elalvásomat is összehozni. Fél kilenckor ébredtem, amikor a gyerek épp bejött, hogy kimenjen az erkélyre egy cigire. Kérdeztem, hogy ugyan mi a fenéért nem szólt, hogy már ennyi az idő. És kérdeztem, hogy mikor jött haza reggel. Mondta, hogy 6-7 között. És már felszerelt egy polcot a szobájában, használta a villanyfúrót, kalapált. És csodálkozott, hogy nem ébredtem fel rá 😀 Mondtam, hogy na ja … Én nem vagyok a zajokra túlérzékeny, ha alszom. Nem úgy, mint más esetleg.

Aztán kijött velem a melóhelyre. Nem azért, hogy segitsen. Bevásárolt a boltban. És mire most hazaértem, már kétfogásos kaja fogadott. Lencseleves füstölt hússal, valamint tejfölös-gombás husi tésztával. Nagyon finoman főz. És arra is vigyáz, hogy ne a saját szájaize szerint sózza. Mert ő sósabban szereti. Én viszont nem. Kérdezte is, hogy nem túl sós? Mondtam, hogy épp tökéletes. Benyomott egy akkora tányérral, hogy csak néztem. És kérdeztem, hogy nem lesz ez sok? Úgy tűnik, hogy nem lett. Örülök, hogy kezd visszatérni a régi egészséges jóétvágya.

Napok óta tartom azt az étrendet, amit elterveztem. Délelőtt csak gyümölcs, semmi más. Méregtelenit. És a gyümölcscukor gyorsan felszivódik, növeli az energiaszintet. Aztán délben vagy kora délután eszek pár falatot. Ami jól esik. Amit beviszek, vagy amivel megkinálnak. Hazaérkezés után kb. 6-kor eszek újra. Általában levest vagy főzeléket. Aztán már nem nagyon. Egész jól elvagyok igy. És fogytam. Nem tudom, hogy mennyit. Nem sokat. De nem is az a célom. És nem méricskélem magam. Érzem a ruháimon. Elég az nekem. És érzem a mozgásomon. Mert hiába fáj néha a térdem, de már jól észrevehetően könnyebb a menés. És hosszabb a távolság is. Nem fulladok annyira. Sőt szinte alig. Ezeknek is nagyon örülök.

Nem cimkézem fogyókúrának. Mert az számomra mindig is egy -tól-ig dolog volt. Tartott valameddig. Ez életmód változtatás. Ezt könnyebben tudom egy sokkal tartósabb dolognak felfogni. És eszek bármit, amire kedvem támad. De kissé kevesebbet. És ésszerűbben. Ezt a kolléganőmtől tanultam. Remélem, hogy a mozgásom érdekében sikerül 10 kiló túlsúlytól megszabadulni. Aztán majd meglátjuk.

És most mondok valamit, ami esetleg nem tűnhet korrektnek. Mindenben az első lépés a legnehezebb. De nekem szerencsém volt. Ma négy hete, hogy egycsapásra megszabadultam 120 kiló túlsúlytól. Mentségemre szólva: ezt a mondást nem én találtam ki. Hanem ő. Amikor elvált a feleségétől. Úgyhogy a „szabadalmi dij” őt illeti.