Az utóbbi években nem mentem szinte sehová. Reggel munka, aztán haza. Ebből állt az életem. Körülbelül fél éve már az a havi vagy kéthavi – ahogy a pénztárca engedte – étterem is elmaradt. Inkább kihozattuk ide itthonra a kaját. Teljesen besavanyodtam.

Ma kimenek a tanyára. Ki kell már végre mozdulni itthonról.

Álmomban se gondoltam volna pár héttel ezelőtt, hogy egy tanya lesz az első „bátortalan” lépés. Mert ott bizony nincs aszfaltos járda, csak egy hepehupás, risszrossz köves út. Tele buktatókkal. De én ma végre kimozdulok itthonról. Kimenek a tanyára.

És beszélgetek egy jót egy bölcs, öreg nagymamával. Már előre örülök neki. És eszek valami finomat. Nem valami vackot a RobinFoodtól. Vagy a Gastroyaltól.