Irni akartam egy blogot az egyik Tarot kártyáról, a Toronyról. Kerestem volna egy képet róla, elkeveredtem a Dudus-féle oldalra. Ott meg véletlenül az Ansata részbe. Rányomtam a nap kártyájára. Nem is egyszer, többször. Hogy hátha kiadja a Toronyt. Megdöbbentett, hogy szinte mindig egy másik – és mindig egyugyanazon – lapot kaptam … Illetve nagyon meg sem döbbentett.

Hagyjuk hát a Toronyt. Ezek szerint mostanában nem az az én lapom, hiába gondoltam.

II. Főpapnő

Asztrológiai megfelelője: Hold

Az egyes ember lelke a temploma, bölcsességének a menedéke, ami az átélt tapasztalatokon alapszik. A lélek vezet minket, mert a tudatalatti sohasem alszik, így éppen az alvásban nyilvánulnak meg gyakran titkok, alvás közben libbennek fel a fátylak, amelyeken a tudatosság állapotában nem tudunk átlátni. A Főpapnő ennek a szimbóluma. Ő adja meg úgy az erőt, hogy egy kóklerből mágus lesz. A lelkünkben van az erő, úgy a jó, mint a rossz, mindkettő bennünk él. A lélek az ember utolsó titka, és ezt a titkot a Főpapnő óvja.

Felületesen nézve egy titokzatos nőt látunk egy templom kőlábazatán trónolni. Két oldalán egy világos és egy sötét szfinx áll. Mögötte egy folyóparton épített templom két oszlopa magasodik. E két oszlop mindent bekeretez, a II-es szám tehát többszörös kiemelésben szerepel. Éjjel van. A fekvő holdsarló a Főpapnő feje felett azt mutatja, hogy itt a szimbolikus Holdisten templomában a Holdistenséget tisztelik. A sarlóban a fényt és a titok kulcsát kézben tartó Holdistenségek táncolnak szent holdkutyákkal és holdkígyóval. A papnő egy botot tart a kezében, küldetésének és méltóságának a jelét, másik kezével pedig a bölcsek könyvét lapozza. A vállvédőjén függ titokzatos fogantyús keresztje, a Nap teremtő erejének és a keresztútnak a szimbóluma. Lábainál egy kígyó fekszik kört alkotva, régi holdszimólumként, mivel a Hold az égen a kígyóhoz hasonlóan vele látszik. A kör megtestesíti a kezdetet és a véget, az örökkévalóságot.
A papnő tekintete a fátyol ellenére is keresztülhatol a szemlélőn, mintegy átvilágítva legbenső lényegét. Egész biztosan sokan szeretnénk a fátylat fellebbenteni, hogy megismerjük saját, rejtett belső világunkat, de előkészület és iskolázottság nélkül biztosan megrettennénk.
A bölcsesség könyvében egyébként minden további nélkül lehet olvasni, a Főpapnő keze semmit sem akar eltakarni, inkább rá akar mutatni. A könyv egyébként a világos és a sötét szfinx között látható, amelyek – mint a két oszlop – az emberek kettősségét, a világosat és a sötétet, a tudatosat és a tudattalant szimbolizálják bennünk. (A szóhasználatban „a szfinx”-nek is nevezik.)

A Főpapnő ismeri a tudatalatti tudás értékét, a legnagyobb tőkét, amivel az ember rendelkezhet. A pénzértéke az arany, ami nem mérhető hozzá. A lelkierőről és az elraktározott tapasztalatokról van szó. Megismerni az embereket, a kapcsolattartás módját velük, de saját magaddal is, ez a valódi, tényleges titka az ún. bölcs nőnek.
Az életben sok banális majmolója akadt. De itt nem jósnőről van szó, nem Pythiáról. Nem, ez a nő nem tesz fel találós kérdéseket, mint az antik idők szfinxe Ödipusznak; ő követelményeket állít fel, így pl. azt a követelményt, hogy nézzünk magunkba, ismerjük meg magunkat. A lelket ugyanis nem lehet olyan egyszerűen felfogni, mint a naperőt, a lélek ugyanis kettős (egy egységből és még egy egységből áll, tehát két önálló részből van egybeillesztve). A kettő a kapcsolat száma, a rátalálásé, de a megkettőzésé is, és az első szám, ami osztható.
Az embernek két lába van, hogy járni, és két keze van, hogy cselekedni tudjon. Van két erőforrása: a tudatos és a tudatalatti avagy a szív és a lélek. És van két fényünk az asztrológiában: A Nap és a Hold, ezért is kell ezeket a kártyákat egymás mellé tenni. A két oszlop tele van jelekkel, amelyeket meg kell tanulnunk olvasni, és a két szfinx megmutatja nekünk életünk talányait.
A lelkünkből jönnek az álmaink, nem a tudatunkból. Nem, az öntudatból a becsvágy, az akarat, és érvényesítés ered. A lélek két dimenzióban gondolkodik, mint ahogy a szfinx tekintete is óvóan és kísértően néz ránk egyidejűleg.
A Főpapnő trónja szegényes, durva, dísz nélküli, hiszen külsőségeken nem múlik semmi. A léleknek kell gazdagnak lenni, nem a külsőnek. Nyugalom árad belőle, amit az éjszaka hoz el nekünk is először azon az éjjelen, amikor a Mágus bennünk alszik. Akkor tudjuk a hangunkat ismét hallatni, amellyel a bölcsesség könyvének elveszített kulcsát visszanyerjük. Ez a kulcs, ami a bölcsek könyve alatt válik láthatóvá, csak éjjel elérhető. Ezért az álmatlan éjszakák nem a legrosszabbak, amiben részünk lehet, sőt néha még gyógyítóbbak és segítőbbek is számunkra.
Nappal kontrollálni tudjuk magunkat, az alvásban ez nem megy. Az alvónak sem a gondolatai nincsenek ellenőrzés alatt, sem az arcvonásai, sőt az álmai sem. Még ha valaki jót álmodik is, és igazi hangokat hall magában, az sem megy nyomottság, levertség nélkül, mert nem vagyunk mindnyájan szentek, akik nyugodtan alszanak. És nappal a kézmozdulataink elárulják hibáinkat.
Mivel ezt felismerjük, és a kontroll méltatlan módszerét bevetjük, a Főpapnő be akar minket avatni. Ezért kell a templomnak egy folyó szélén lenni, mert a víz mindig szimbóluma volt a felgyülemlő léleknek. A naperő csak a vízzel tud a földön termékennyé válni. A Föld a kék bolygó, mert e bolygó felületének kétharmada vízből áll. Egy csillag sem mozgatja annyira a vizet, amint a Hold a mi ősi teremtő erőinket a földi életben, amihez hozzátartozik az ég is, mert az ég a mi életelixírünk az atmoszféra nedvessége által.
De nemcsak a külső adottságokról van szó, hanem az ember belső öntudati fokozatairól is. A Hold megvéd. Megóvja bennünk a múltat, megvédi a törvényt, ami mellett kiállunk: „Amit örökbe kapsz az atyáidtól, sajátítsd el, hogy birtokold!” Ezt csak az tudja okiratba rögzíteni, aki teliholdnál született.
A Hold így a szimbóluma a növésnek, a szerzésnek, a vételnek, az adásnak, a halálnak és az életnek. És mivel a Hold nappal is látható, ellentétben a Nappal, amelyet éjjel soha nem lehet látni, gyakran nagyobb istenségként tisztelték, ami természetesen a lelkekben máig lecsapódik. A Hold néha elfátyolozva mutatja magát nekünk. Szimbolikusan ez azt jelenti: Maya fátylát fel-fel kell lebbenteni, de ez csak tudatosan történhet meg, nem erővel. Ez Ízisz fátyla, amibe a holdmitológia is belejátszik, mert a Vénusz és a Hold annyira össze vannak kötve. Minden Madonna, aki lelkükre fátylat helyez, s aki a Holdon vagy a kígyón áll, bizonyítja ezt. Csak a fátyol fedi lelkünk, de pillantásunk nem tud az elfátyolozott mélységbe hatolni – ez a probléma. Minden bizonnyal az ember legnagyobb problémája.
Ezáltal bensőnk szent területté válik, amit a Főpapnő véd, aki itt lakozik. Senkinek sem kell további zarándokutat megtennie, hogy a Főpapnővel találkozzon, csak a saját magához való bátorságának kell meglenni. Éppúgy, mint annak, aki a parton áll, látja a túlsó oldalt, ahol a sötétségben a föld, a víz és az ég összekapcsolódik.
A Hold az égen világosan megmutatja, hogyan folyik az utunk. A lélek meghal reggel, amikor az ember a csökkenő holdsarlót utoljára látja, este újjászületik, amikor a felmenő holdsarló láthatóvá lesz. A haldokló Holdat csak reggel lehet látni, az újjászülető, a feltámadt Holdat csak az esti égen. Ez az égbolt titka bennünk.
A halálnak és a feltámadásnak ez a háromnapos fázisa sok vallásnak a szimbólumává vált, a reménység szimbóluma és égi jelkép lett, mert utunk is halhatatlan és ezzel végtelen út. Nem csoda, hogy a Hold sarlója a földön a legelterjedtebb talizmán lett.
A váltakozás e jelensége más szimbólumokra is igaz.
Az állatövre, amelyben a Nap az útját az alvilágban megkezdi, s ha a Ráktérítőt eléri, a Holdnak tulajdonítják, mert ez garantálja, hogy a Nap egy év múlva újra a csúcsra emelkedik, amit ebben az időben havonta tizenkétszer tesz meg.
Megváltozik a kedvünk, a hangulatunk, a gondolataink és alapbeállítódásunk, de lelkünkben mindennek nyoma marad, s ebből az a haszon, hogy ott újra megtalálhatjuk, ha hallgatunk a belső hangokra.
Most már elkerülhetetlen, hogy az őstapasztalatokat megtanuljuk, amelyek sokkal többet tartalmaznak, mint amennyit el tudunk képzelni. Kultúrák jöhetnek és letűnhetnek, de ezek nem vesznek el. Ennek egyik bizonyítéka az asztrológia, amely évezredek kulturális tapasztalatait gyűjtötte össze, további bizonyítéka pedig a tarot.
Ez természetesen a legtöbb ember számára a kezdésnél, egy életfokozat elején nem egykönnyen érthető, az is biztos, hogy fáradságos munka, de olyan munka, ami erőt ad, és ami a jövőbe mutat.
A mi jövőnk pedig itt van a földön. Az anyaföldön. Ezért fordul vissza az út most a földre, miután a Naptól és a Holdtól tanultunk. A legközelebbi állomásnak a földre kell vezetnie bennünket, amint ez a sötétnek és világosnak a feszültségéből következik, ahogy a két szfinx mutatja. Termékeny hatással lehetnek ránk, és nekünk is termékeny hatással kell lennünk. A föld a harmadik lényeges pont az egzisztenciánkhoz. Víz nélkül nem lenne termékeny, a Nap nélkül képtelen lenne megtermékenyíteni, és ezáltal nem lenne szülőerő, így testesül meg a kozmikus 3-as szám. A következő állomás a földi 3-as. Az ÉN-ünkben most megvan mind a mágikus erő, mind a tapasztalatok ereje, ami most újra tudatos lett. Ezek nélkül a felismerések és fejlődési fokozatok nélkül az ember nem tudna a Föld többi élőlénye fölé emelkedni, ami természetesen elnyomó szerepét osztja rá.
De bátorság nélkül mostantól semmilyen úton nem lehet továbbhaladni.

Na, most megint mászkálhatok bele a saját lelkembe .. . Wazze, általában mást se csinálok.