Egyre inkább be merem magamnak vallani, hogy szeretnék még egy társat. Persze, nem tudom még, hogy kit és azt sem, hogy milyen formában.

De már azt sem tartom kizártnak, hogy még egy együttélést is meg mernék kockáztatni. Az életben úgyis mindennek van rizikója. A legkisebb dolognak is.

Én meg világéletemben szerettem – főleg ilyen dolgokban – „veszélyesen” élni -fet

Na basszus … sose gondoltam, hogy én ezt mégegyszer ki merem mondani … -hmm

Érdekes figyelni magamat, ahogy örökre lezártnak hitt ajtók is kinyilnak bennem.