Nem megy a munka ma. Nyögvenyelős. Valamit csinálnom kell magammal. Legkésőbb holnaptól bele kell hasitanom. Na ezen akkor nincs mit tovább lirázni. Hanem csinálni kell. Meg kell fogni valahol az elején. Oké.

Viszont délelőtt tudtam valakinek segiteni. Mert az ő agya sem volt ma a csúcson. És nem volt résen. Az enyém viszont meghallotta a csapdákat a szavak mögött, amiket mondott. Kedvenc kollégám.

– Azt fogom irni, hogy …
– Vigyázz, mert azt nem irhatod! Az nem a te dolgod.
– De …
– Mondom, hogy nem.
– … igazad van.

Ennek fejében később ő segitett nekem.

– Ebben még van lehetőség, a másikban nem sokat láttam.
– Nem véletlenül mondtam én neki, hová menjen legénykedni.
– …
– …
– Azt fogom irni, hogy …
– Nem, azt ird le, amit mondtam. Én nem akarok ezért aztán mászkálni.
– … igazad van.

Az a kár, hogy soha nem volt sok ilyen ember körülöttem. Ezen gondolkoztam most. A magánéletemben szinte senki. Vagy csak elvétve, ritkán, egy-egy alkalomra valaki. A társaim között meg … csak a második. Vele lehetett együttgondolkodni. De ott meg más volt a baj.

Ha nem lettek volna munkahelyeim, szellemileg szinte mindig magányos lettem volna. Még a végén igaza lesz a főnökömnek? Mé’ nem a magam köreiből … Pedig mikor néha ezt mondta, még fel is idegesitett vele.

Nem vagyok én túl okos. Én magamat mindig 100-nak saccolom. De ez több szempontból is csak a saját átlagom. Mert néha jobban teljesitek, néha meg kevésbé. Átlagban 100. (Sokat érek vele … se az alulteljesitéssel, se a túlteljesitéssel.) Másik szempont: bármilyen átlagot csak magamhoz tudok viszonyitani. Mert ki a fene lát bele más agyába? Én oszt ugyan nem. Néha próbálom hitegetni magam, de sose megy sokáig.

Szellemi magány. Nem jó dolog. Mert ez nem egyedüllét. Hanem magány. Esne bele a fene. Még jó, hogy 8-tól 4-ig segitett rajtam a sors.

Nap mint nap élek az Arénában. Utóbbi években egyre többet mászkálok a Zártban. Szerenék megtudni többet arról, hogy mi van a Vakban. De mi lehet a Sötétben? Nagy részét soha nem fogom megtudni. És nemcsak én, más sem. De ezzel a sok ideoda mászkálással, kérdezéssel lehet-e csökkenteni a Sötétem területét legalább. Azaz tágitani a saját határaimat ….

Olyan jó lenne. Segitesz?

– Én nem tudok ebben neked többet segiteni, mint amit eddig és mostanában teszek.
– Nem is tőled kérdeztem, Selbst -mosoly