Vajon van-e társunk az Úton, aki végigjárja velünk?

Értelemszerűen nincs, nem is lehet. A szüleink meghalnak. A gyermekeink kirepülnek. Barátok jönnek-mennek. Még a partnerkapcsolatok is változhatnak az életünk során. Hogyan várhatnánk, hogy legyen legalább egy ember, aki végig velünk megy az Úton? Sehogy. Az az Út a miénk. Egyedül a miénk.

De az Úton járva életünk során sok emberrel találkozunk. Néha egy időre talán egymás mellett vezetnek a lépteink. Örömet, szeretetet adhatunk egymásnak. Ezek a közösen eltöltött percek boldoggá tehetik az embert.

Még az is lehet, hogy ezek rakják össze a boldogságot??

Hmmm … Most olvasom valahol a frissitésnél az új random idézetet.

A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.
Buddha