Valahol az az ősz nagyon csodálatos volt …Szinek milliói, vérvörös kavalkád. Megérintette a lelkem, mint még sose.

Most szeretném kitörölni az emlékeit. Mert jött utána egy szörnyű tél, a halál fuvallata sirt naponta a lelkemben, kerengett fejem fölött, mint halálmadár. Féltem. Megszenvedtem. Most felejteni akarok már.

És közben rádöbbenek, hogy nem az ősz tetszett a szivemnek. Hanem az elhúzódó, önmagát az enyészettól sokáig megtagadó nyár tűnő reménye … Hogy majd egyszer én is képes leszek erre … Nem leszek. Ne a halált odázzam. Ha jönni kell, hát jöjjön.

Mert minden elmúlás után egy új tavasz lesz. Na azt kell megérnem. Az újjászületést …
Tavasz van végre.