Japánok extrém szexuális szokásai
A japán férfi többnyire éjjel vad szexgép, nappal aktakukac: A japánok munkaörületéröl és a társadalom nyomasztó teljesítmény kényszeréröl világszerte legendák keringenek, s az egyetlen dolog, ami a nyugatiak szemében még a távoli szigetország munkamoráljánál is “perverzebbnek” tünik, az az a mód, ahogyan a japánok kieresztik a fáradt gözt…
Egy átlagos japán férfi napi 10-13 órát görnyed a vállalati irodaasztalnál, aztán kikapcsolódásképp a szabadidejét is a munkatársakkal tölti, nem a családjával. Gyakran azért sem lehetséges, hogy délután hazaruccanjon, mert éppen “kiküldetésben van”, azaz hónapokra távol kerül otthonától. Így aztán nem csoda, hogy férj és feleség külön-külön, mindegyik a maga útját járva – igaz legtöbbször a fantázia világában – élik ki természetes vágyaikat.
A fantázia alatt pedig a hentai (erotikus manga) világát kell érteni. Az eladott példányszámok alapján a magukra hagyott feleségek kedvence ebben a müfajban az Amour magazin, melyben gyakran közölnek brutális megeröszakolási jeleneteket ábrázoló szituációkat. Hozzáértök szerint a dolog hátterében kulturális okok állnak: Japánban a 19. században a nök feladata egyértelmüen az új nemzedék biztosítása volt, s a gazdagabb harcosok megengedhették maguknak, hogy poligámiában éljenek. A házon belül örökös intrika folyt a férj kegyeinek – pillanatnyi – megszerzéséért, a nö állandó féltékenységben élt, de ezt nem mutathatta ki.
Ami azt illeti, a modern idök sok mindenben hasonlítanak a 19. századi történetre. A nök és férfiak ugyan házasok, de sokszor fizikailag és lelkileg is szinte állandó a távolság köztük. A nök általában csupán a diplomaosztótól a férjhez menésig dolgoznak pár évet, aztán a családnak szentelik az életüket.
A féfiak pedig egyfajta “szexuális nyugtalanságban” élnek. Fantáziavilágukat a 17 év körüli, matrózruhás, hosszúcombú lánykák töltik ki, a való életüket pedig gyakran a dominák. A japán üzletemberek, vezetö pozíciójú férfiak olyan elképzelhetetlen nyomás alatt élik az életüket, hogy úgy érzik, a stressztöl már csak egy kreatív és brutális nö keze alatt szabadulhatnak meg.
A japán szadomazót a 16. századi kínzásmesterek és technikái ihlették. Képviselöi legendásak voltak arról, hogy egyetlen érdes kötéllel, az idegpályákat változatos sorrendben elszorítva, gyötrelmes halálba vezessék az áldozatot.
A dominák Japánban évekig tanulják veszélyes mesterségüket, ám csak másodállásban luxus kötözö-korbácsoló-mesterek. Többségük olyan nö, aki fittyet hányva az elöírt, szenvedö anyuka szerepének -egyedülálló, erös egyéniségü író, festömüvész vagy táncos. Tokióban becslések szerint ma mintegy 300 hivatásos domina dolgozik, nem is olcsón: egyetlen feszültségoldó szeánsz ára elérheti a 400 dollárt is.
(forrás)
