Sose gondoltam, hogy nekiülök, és valaha mégegyszer az életben kissé átszerkesztem az ebook főoldalát …

Hát most megtettem. Kicseréltem a képet. Már nem az a megnyomoritott marionettszerű nő van rajta. Hanem egy igen szexi, némileg kissé a fétis felé kacsintó kép.

Én sem vagyok már dróton rángatott báb. Pont.

És nem vers van kinn. Hanem az a saját irásom, amit nemrégiben itt is publikáltam, Mi is az a BDSM cimmel. Végigolvastam most … Van benne egy bekezdés a második férjemmel való kapcsolatomról. Akivel már azelőtt játszottuk ezt a játékot, hogy elkezdtem annak utánaolvasni, hogy mi is az a BDSM … Sose gondoltam, hogy kedvenc szellemi „gyermekem” főoldalán egyszer Laci fog szerepelni. Anno régen, wapos koromban kifejezetten az ő kérésére kezdtem el szexualitással foglalkozó wapoldalt csinálni. Mert szerette az ilyen képeket. Én meg semmi kivetnivalót nem találtam ebben. Élveztem csinálni. És jó volt vele „játszani” is. Nagyon szerettem … Mind közül a legjobb intellektuális társam volt. Mindenről tudtunk beszélgetni. Órákig. De azt is szerettük, hogy kimegyünk a természetbe, ülünk a vizparton, vagy egy erdei úton, vagy egy gabonatábla szélén …. és nem teszünk mást, csak egymást átölelve hallgatjuk a természet zajait, a viz csobogását, a levelek zörrenéseit. Nézzük a lepkék táncát. És ősszel a szélfútta ördögszekerek keszekusza rohanását … Vagy egy gombát … hogy a maga tökéletességében milyen gyönyörű. Isten teremtménye. Mint mi. Ott egyek voltunk. Egymással. És Istennel. Szerette az akciófilmeket, a humort, a romantikát, a pornót. De az igazi drámai filmeket is. Ha eljő Joe Black … Vele néztem meg. Aztán napokig is tudtunk bármelyikről beszélni. A filmről, a szinészek játékáról, a mondanivalóról. És mindenről. Hétköznapokról, wapról, csetről, tudományról, vallásról, keleti harcművészetekről, küzdősportokról, filozófiáról. Abban, amiben ő volt jártasabb, szeretett engem tanitani. És forditva is igy volt.

Na az volt az igazi BDSM. És még a röviditést se ismertük. De szerettük a „játékot”. Ösztönösen. Sokszor kimentünk egy ligetbe, leállt a kocsival egy elhagyott úton, én ültem az ülésen kifelé fordulva. És már ment is a játék. Szopjál, te ribanc. Szeretem megbaszni a szád, te kurva. Ő is élvezte. Én is. Aztán a játék végén néha ő törölte meg zsepivel az arcom, a szemem, a szám. Gyengéden. Az általunk nem ismert BDSM-ben mindig tiszteletben tartotta a valódi határaimat. Én is az övét. Switchek voltunk. És hitelesen „játszottuk”. Imádta, ha análisan izgatták. Azt is ott tanultam meg, vele. A vibrit is ő vette nekem. És szerettünk bemenni a kétszemélyes fülkékbe ilyen helyeken, a kiválasztott filmet nézve. Egy ideig. Aztán már egymást néztük.

Szerettem. Még a szakitás után is. Évekig. Nem véletlen, hogy hozzá Isten előtt mentem feleségül … Hitem és az ő hite szerint is még mindig a férjem. Isten előtt. A halálig. Aztán majd meglátjuk. Mert ő is hisz a Mennyek országában. De nem utasitja el a reinkarnáció gondolatát sem. Tovább ebben az életben együttélni nem tudtunk. De egyszer lehet, hogy még találkozunk. Valahol. Ő is igy gondolta mindig.

És most az igazság.

Már egy ideje az ex-szel éltem. Túl a 3. férjen is. De néha még mindig eljött meglátogatni. Beszélgetni. És volt három alkalom. Amikor valahogy (?) úgy jött ki, hogy egymagam voltam itthon. Sose éreztem megcsalásnak. Most sem érzem annak. És nem azért jött. A dolog mindig spontán történt. Akkor, háromszor újra engedtünk a „játék” csábitásának. Elém állt. Lehúzta a cippzárját. Szopjál le, te kurva. Imádom azt a szopós szád, te ribanc. Erre is én tanitottalak meg, hogy kell jól szopni. Most nem jól csinálod. Mi van, kijöttél a gyakorlatból? Igyekezz. Kapd be tövig. Nem érdekel, hogy fuldokolsz. Ez a dolgod. Na végre. Ugye, hogy tudsz te, ha akarsz, te ringyó. Most … mindjárt … és beleélvezek a szádba. Te meg nyeled. Ki ne merd köpni!

Sose éreztem megcsalásnak. Most sem érzem annak. Nem is fogom. Pont. Isten előtt a férjem volt. És jó játékos. Ebben. Azt viszont meg kell becsülni. Hiszen oly kevés van. Őt nevezte először valaki Varnyu bácsinak. A nickem is tőle van. Nekem adta a Nevét.

És most, akinek kedve van, az le is büdöskurvázhat. Szarok rá