„Teach me to dance”
Körülbelül húsz éves voltam, amikor láttam ezt a filmet. Először és utoljára. Valamiért igen nagy nyomot hagyott bennem … Az életöröm …
Zorba, a görög
(Alexis Zorbas)
Basil, angol író (Alan Bates) egy makedóniai faluban megismerkedik Alexis Zorbával (Anthony Quinn), a bányásszal. Zorba eredeti egyéniség, akinek élete a vad görög tájat és a népi temperamentumot jeleníti meg. Mély benyomást gyakorol Basilre, aki emellett egy másfajta mentalitással is megismerkedik, ami összeegyeztethetetlen hagyományos gondolkodásmódjával. Így értetlenül szemléli az egyik ifjú öngyilkossága miatt haragra gerjedt falusiak dühét a falu szépével szemben, aki nem adta oda magát a fiúnak. A filmben nyújtott kiemelkedő alakításáért Lila Kedrova 1965-ben a legjobb női mellékszereplőnek járó OSCAR-díjat vehette át. A film alkotói egy-egy Oscart kaptak a fényképezésért és a látványtervezésért. A film alapjául Nikosz Kazantzakisz nagy sikerű regénye szolgált. Anthony Quinn a filmben nyújtott fergeteges, életteli alakításáért Oscar-díjra jelölték.
Anthony Quinn (Chihuahua, Mexikó, 1915. április 21. – Boston, Massachusetts, 2001. június 3.) kétszeres Oscar-díjas mexikói-amerikai színész, producer, rendező. A Zorba, a görög (1964) című filmben olyan hitelesen játszotta el a főhőst, hogy Görögországban még tiszteletbeli görög állampolgárrá is avatták
Talán újra meg kellene néznem.
Kár, hogy nem ismerek igazi görögöt … Vagy mégis?
Kizárt, hogy a szirtaki hasonlitana a breakre … de valamiért most mégis az jutott eszembe róla …
Ez még valamiért ide tartozik nekem …
Spiro, miután oly váratlanul berobbant az életünkbe, most már minden dolgunkat kézbe vette. Megmagyarázta, jobb, ha ő intéz mindent, mert őt mindenki ismeri, és biztosítja, hogy így senki se fog minket becsapni.
– Ne izgulsz semmi, Mrs. Durrellsz – dörögte –, csak bízol minden rám.
Így hát ő vitt minket vásárolni, és egyórai izzadás és bömbölés után sikerrel lealkudott mindennek az árából vagy két drachmát. Ez körülbelül egy pennynek felel meg. Nem az összeg fontos, magyarázta, hanem az elv. A másik ok persze az volt, hogy Spiro görög volt, és imádott alkudni. Ő lépett fel helyettünk, amikor felfedezte, hogy a pénzünk még nem jött meg Angliából, és ő vállalkozott rá, hogy felkeresi a banktisztviselőt, és lehordja a rossz szervezésért. Szándékától az a tény sem térítette el, hogy nem a szegény tisztviselő volt a hibás. Spiro fizette ki a hotelszámlánkat, ő szerzett fuvart, hogy koffereinket átszállítsa a villába, személyesen költöztetett oda bennünket, kocsiját megrakva a számunkra vásárolt élelmiszerrel.
Hamarosan kiderült, hogy nem volt üres fecsegés, mikor azt mondta, mindenkit ismer a szigeten, és mindenki ismeri őt. Akárhányszor megállt taxijával, fél tucat hang kiáltotta a nevét, és kezek integettek feléje, hogy üljön le a kis asztalokhoz a fák alá, és igyon meg egy kávét. Rendőrök, parasztok, papok integettek és mosolyogtak, mikor elrobogott mellettük; halászok, fűszeresek, kávéháztulajdonosok úgy üdvözölték, mint testvérüket. – Ó, hisz ez Spiro! – mondták ilyenkor, és szeretettel mosolyogtak rá, mint egy vásott, de szeretni való gyerekre. Tisztelték becsületességét, harciasságát, de mindenekfelett jellegzetesen görög fölényét és vakmerőségét, amivel az állami bürokrácia minden megjelenési formáját kezelte.Gerard Durell: Családom és egyéb állatfajták