Telepátia
Kizárt dolog, hogy ne lenne ilyen. Miért is lepődök meg mindannyiszor rajta …
Régen volt ilyen elbaszott kedvem, mint ma … Naná, hogy csörög a munkahelyi telefon. Laci. „Van valakid? Mikor jössz már el? Hiányzol.” „Nincs senkim. Nem tudom. Lassan egyszer eljutok hozzád is.”
Kegyes és aljas hazugság. Mert leginkább majd „odaát” … ott, ahol mindig is a feleséged leszek. De most kár volt, hogy felhivott. Mert mesélte, hogy van egy új telefonja. Modern, szinte egy kis számitógép. Kérdeztem, hogy minek neki olyan. Soha nem értett különösebben a telefonokhoz … Mindig én tanultam meg, hogy kell használni. Aztán én mutattam meg neki is …
Néha nem bánnám, ha nemcsak fényképeim, hanem emlékeim sem lennének. Főleg, amikor igy fájnak … Most megint szomorú vagyok.
Hozzászólások
Telepátia — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>