Nem vagyok én haragtartó.

Dolgoztam. Közben felhivott telefonon a „hú-de-beléd-vágnám-a-kést-te-kéretlen-főellenőr” kolléganőm, hogy megjött-e már a kajám. Mondtam neki, hogy majd később és hogy legyen kedves, ne zavarjon az állandó hivogatásával, mert épp dolgozom és pont ő akasztott meg a legfontosabb gondolatmenetemben -fet Hadd ne mondjam, mi volt a válasz -vihog Még az a jó, hogy nemcsak nekem, hanem neki is van humorérzéke -mosoly

Később meghozták a rendelt kaját. Azt a tempuralisztes csirkét. És mivel „vérszagra gyűl az éji vad”, kedvenc smasszerem meg is jelent. „- Na, meghozták a shusit? – Nem azt rendeltem, mert nem mertem. – Mit? – Csirkét. Gyere, kóstold meg. – Á, nem kérek, csak meg akartam nézni. – Baszd meg, ha már ezért lejöttél, akkor ott az evőeszköz, gyere és egyél. – Miért nem sushit rendeltél? – Mert nem mertem.” Ő se evett még, de szereti a hasát és a különleges kajákat. És kurva jól tud főzni. Hozott már néhányszor a főztjéből nekem … húúúúú …. number one -taps

„Te, ez nagyon kicsi csomag” – mondja. Nézem … hát elég gyengécske … Közösen megegyezünk abban, hátha ennek ellenére laktató. Egy pohár formájú papir izé. Kinyitom, fenn a zöldségek. „Egyé már, ne szarakodj.” Megkóstolja. Nézegetjük. Zöldségek alatt 3 darab pipimell. Tempuralisztben. Az … ez csirkemell párizsi bundában, de olyan vastagban, hogy még az Északi sarkra is jó lenne annak a csirkének, ott se fagyna meg benne … És édes -atyam Wazze, én nem hizókúrát akarok! Azért rendeltem, mert a szórólapon a fő szlogen valami egészséges és kalóriaszegény, vitamindús táplálkozásról szól -wudu És különben is, hol a rizs? Mert azt én szeretem. Akár magában is kifőzve, csak egy kis só legyen rajta.

Átrágva magam a dupla téli bundába öltöztetett csirkén, meg is találom. Belenyomoritva a pohárszerű tartó aljába. Izetlen, sót sose látott. Hát … tényleg laktatott. Jobban is, mint kellett volna … Ételre nem illik mondani, hogy szar, ugye?? Asszem, hogy nem …

Jól van, ezektől sem rendelek többet. Maradok a rántott csirkeszárnynál salátával.

Kedvenc „felügyelőm” is valami hasonló következtetésre jutott az étel minőségével kapcsolatban, mert kezébe veszi a szórólapot és megkérdi: „- Ezt elvihetem? – Persze. – Ki kéne baszni velük. Én is rendelek valamit. Hadd jöjjönek vissza mégegyszer.”

-vihog