Tenyeredben

egy marék homok
egy porrá tört lepkeszárny
egy siró nö
csak a magány
üres szoba
magányos sziv
hideg vetetlen ágy
fájdalom hada
nélküled ilyen
minden percem
jobban fáj
mint bármi
csak pöre szenvedés
csak kiáltás a csendbe
visszhang nélkül
lelked tükrében
elmerengve….

emelj karodba
végy tenyeredbe
akár morzsolj szét
vagy törj össze
de fogj erösen
ne engedj el
mert csak érintésedtöl élek
csak attól vagyok asszony
és ember..

(én)