tényleg szalmakutya, a butábbik fajtából
Mi fő a fazékban?
(egy fórum hozzászólás margójára)
Hát nálam nem a bizalom. Hanem étel.
Soha senkinek nem adtam hozzáférést a jelszavaimhoz. Se szolgának, se úrnak, de még a családnak sem. Bizalmatlan vagyok? Lehet. Vagy inkább óvatos? Szerintem az.
Akkora nem lehet sem az uralkodás, sem az alárendelődés, hogy valaha is tudhatta bárki a jelszavam. Se ide, se máshová.
A gépem PIN kóddal van levédve. Azt az egyet tudja a gyerekem. Arra az esetre, ha történne velem valami. Mert a jelszavakhoz már nincs köze. Ha elmennék, akkor vesszen el minden velem együtt. Még azt is nehezen viselem, ha látok egy FB oldalt, ahol kinn van a tulajdonos halálhíre. Még ott sincs szükségem emlékoldalra. Se gyászjelentésre.
Arra meg végképp nem, hogy bárki idegent beengedjek a profilomba, hogy bizonyos átalakításokat megcsináljon. Majd megcsinálom azt én.
Lehet, hogy másnál fő a bizalom, de nálam a reális óvatosság fontosabb.
Volt egyszer egy pasim innen. Ő nem olyan volt, mint én. Telve volt bizalommal és jószándékkal. Azt hitte, hogy más is ilyen. Beengedett a profiljába egy csajt. Aki átírta a nemét nőre és dominára.
Sapienti sat.