Ennyi időm volt ma … sirni. És most nem tudom hirtelen, hogy búslakodjak vagy örüljek ennek. Mert az előbb elsirtam magamat. Kaptam ugyanis egy képet. Akkor láttam meg, amikor beléptem a gmail-embe. Ott várt az értesités, hogy valaki, ez esetben Tommy belekommentelt a blogomba. És ott volt a kép linkje is … sr.jpg …

Már azelőtt tudtam ,hogy mi lesz rajta, mielőtt megnyitottam volna. Mert tegnap én is igy neveztem el a sárga rózsás képet -mosoly

Köszönöm, Tommy

Van egy óra az asztalomon. Sirás közben arrafelé bambultam és csak néztem. Ezért tudom, hogy tizenkét másodperc múlva csörgött a telefonom. Hogy „jobb kedvem legyen tőle”.

Biztos csak véletlen. Bár mostanában nem hiszek a véletlenekben.

Azt hiszem, hogy inkább örülök. Mert most dupla melegség van a szivemben.