(Szélnek …)

– Várj. Most irok.
– Átirod a blogod? -atyam
– Nem. Irok. Nyugi.

Az asszony fáradt, rosszkedvű, életunt. Nincs konkrét oka rá. Nem volt miben elfáradnia … Lehet, az is a baj … Kinjában már mást nem tud tenni, mint emlékezik. Pedig eddig kinosan kerülte … De most nem tudja tovább.

Mit is lehet tenni, hogy személytelen legyen … nosza, kaparjuk ki az arcot az emlékezés fényképéről. Nem olyan nehéz az. Olyankor úgysem látta az arcot … nem az arc volt a fontos. Hanem az érzések … Nem volt bekötve a szeme. Becsukta ő szépen magától. Átadta magát. Teljesen. Feküdt, lehetőleg mozdulatlan. Nem kellett már sem kötél, sem bilincs. Tudta a dolgát … Nem mozdulhat. Annyit tehet, hogy engedelmeskedik. Viseli, tűri és élvezi.

És élvezte bizony … mellbimbója is emlékezik a szoritásra, csavarásra, mindenre, ami a végén már sikolyt csalt ajkára … Olyan volt az a kéz, mintha ezer tű szúrta volna … tehetséges szadista, gondolja most, érezte akkor. Élvezte … és a gyönyör mellett de sokszor sikitotta, hogy ne, most már ne!!! És emlékszik arra a megkönnyebbülésre, amikor a kinzó kéz elhagyta mellét. Vajon hová nyúl most? Istenem, csak érintene már meg ott lenn, az ölemben, érne már hozzám, megőrülök, locsog mindenem. Simitaná már meg a csiklómat, nyúlna belém az ujjával, akár minddel is, Istenem, miért nem sikerült soha az egész öklét belém … pedig én úgy akartam, lazitottam, ahogy csak tudtam … nem ment, volt egy pont … tudtam, hogyha engedném és tovább menne, baj lehetne … azt meg sem magamnak, sem neki nem akarom, nem vagyok őrült … és nem akarom, hogy lelkiismeretfurdalása legyen … Istenem, még most is bennem kell lenni a nagyobb kontrollnak, soha nem engedhetem el magam ebben a rohadt életben, még ebben a mérhetetlenül kiszolgáltatott helyzetben sem, amikor egy hatalmas férfiököl furakodna belém … engedném, mert örülne ő, örülnék én … nem megy. Istenem, miért nem … úgy élvezném … tudom, hogy ő is … láttam a képeket … mind ilyenről szólnak … big toys in pussy … bánná a fene, mit dug belém, annyira kivánom, hogy kitöltse a testem, bármivel, kézzel, tárggyal, magával, csak ő legyen …

Kudarcként éli meg a nő, még emlékeiben is.

Lapozzunk hát … a csipeszek … először csak műanyag ruhacsipeszek meg facsipeszek voltak, nem is fájtak annyira … De a férfi jó szadista volt, ment a boltba … vett hajba való kis csatokat, kislányok hajába látni … szines kis karmocskák. Gonosz dolgok is lehetnek egy játékban … emlékszik, amikor először harapott bőrébe a szines karom … és ott lenn, ott nagyon kegyetelen tudott lenni. Nemcsak a nagyajkakat csiptette körbe a férfi … mocsok szemét szadista, üvöltötte a nő, amikor először a kisajkakra is felkerültek a karmocskák … és nem állt meg … a csikló se maradt ki … Istenem, de kegyetlen az emlékezés … irás közben érzi, hogy egyre inkább nedvesedik odalenn. Emlékszik, amikor először tett csipeszt a csiklójára …. azt hitte, hogy ennél már nem lehet rosszabb … De lett.

Körbecsipeszelt öle szétfeszitve … bele vibrátor, mellette ujjak, vagy gyönygysor, vagy gésagolyók, vagy maga a férfi … himvesszője döfi a nő megkinzott ölét, nagy teste még mélyebbre nyomja az érzékeny gyenge bőrbe a csipeszeket … Istenem, élvezzen már el … vagy ne? Inkább én, a kibaszott életbe, hogy ilyen mocskos perverz vágyaim vannak …. én élvezzek már el, kivánom azt a mélyről jövő bizonytalan reszketést, ami aztán robbanásszerűen végigrohan a testemen … és sokszor nem is egy, hullámokban jön …. és még mindig nem elég … a férfi már robbant, pihenni kell … kéri a nő: a kezeddel még, kérlek …. és jön az újabb gyönyör, rohan a hullámvasút felfelé, Istenem, ugyan hol áll meg, hol lesz a csúcs, megőrülök már ….

A nő ir, keze szalad a gombokon … emlékezésre adta lelkét, hát nosza … nem az arcra emlékszik úgysem, az könnyen radirozható már … és az álmaiban lévő arcnak adta át a helyét régen … még csak a szemét sem kell becsuknia, akkor is ott a szeme előtt … csak most nézi. Mert látni akarja … Irás közben már teste az orgazmus határán van, Istenem, mindjárt élvezek …

A fején lévő fülhallgatót kéz mozditja meg …

– Anya, rosszul vagy? – ijedt a hang, riadt a szem.
– Dehogy vagyok rosszul, csak irok meg zenét hallgatok.
– De olyan furcsán szedted a levegőt, csak azért szóltam, mert megijedtem …
– Nem baj. Tényleg nincs semmi bajom.

A nő visszateszi a fejére a fejhallgatót … na a kurva életbe … jól van, ez se jött össze -lol … közben az msn-en bejelentkezik a sokadik – most épp 3. exférje – , irja is neki a nő, hogy most nem ér rá, a pasi nem nyugszik, mert hirei vannak, később, irja a nő, később már alszok, mondja az ex … kurva életbe, sose értett magyarul, katt az x-re, bezárja az ablakot. Közben ránéz a csetre … épp arról beszélnek, hogy varnyu bealudt, erre mérgében egyes szám harmadik személyben beirja, hogy varnyu épp pornót ir … -lol Na már mindegy …

Leirta, amit akart. Msn vissza, zsupsz a netre, varnyu újra a hálóé -vihog Most olvassa a cseten: „csak jó pornó legyen!” Hát azt nem tudja, hogy jó-e, de ha aggódó egyszülöttje nem szakitja félbe, már rég orgazmusa lenne … a kurva életbe ….

És az egész irás alatt a hipermotilisnak mondott ember, ott az msn másik végén … ő volt a legtürelmesebb … tudta, hogyha valaki ir, azt hagyni kell -mosoly

(2011.01.23.)