Alapvetően bizalmatlan ember vagyok. Amiket itt elmesélek magamról, az nem mindig tükrözi a bennem lévő lényeget. Ami a múltamból fontos, azt csak nagyon kevés emberrel osztottam meg …

Például azt a részt is, aminek az lehetne a cime, hogy Will the circle be unbroken. Ez a poszt arról jutott eszembe, hogy épp ilyen zenét hallgatok. Ezt az emlékemet is csak pár emberrel osztottam meg … egy kezemen meg tudnám számolni. De lehet, hogy még ez is túl sok volt?

Hát igen. Nagyon ritkán engedek valakit önmagamhoz túl közel. Mert sokszor megbánom utána. És akkor mindig egy kicsit jobban bezárom a magamban lévő lényeget. Mig végül egyszer csak kicsiny csomóvá válik majd és elenyészik a sötétben.

Más: nagyon sokat sirtam ma. Olyan kibaszott piros és gyulladt a szemem, mint az elmebeteg nyúlé. Nagyon aggódok valakiért, aki szivemnek kedves. És egész nap alig tudtam abbahagyni a bőgést. Mint például most is. Pedig muszáj lesz. Mert igy nem sok hasznomat fogja venni. Mert némasággal és vállvonogatással még senki se jutott előre -mosoly

Na. Ide meg nem is lehet kommentelni.