az emberben egyszer csak megszületik a szubmisszió vágya.
vagy már régen ott van, csak egyszer rádöbben.
magától? vagy kell hozzá valaki, aki meggyújtja benne a szikrát, hogy fellángoljon?
nem tudom. talán nem kell egy konkrét ember, talán elég a képzelet is.

aztán erősödik a vágy és kielégülést keres. jó esetben megtalálja.
a rossz esetet most hagyjuk, mert nem az a blog tárgya.
talál egy társat a vágyaihoz. és megélhet sok mindent, amit korábban szeretett volna.

és most megint vegyük a jó esetet. együtt maradnak. mert kötődnek egymáshoz.
meddig marad meg az a késztetés, hogy szubmissziv akar lenni? mert ott érzi jól magát.
vagy olyan ez, mint a legfinomabb csokoládé? ha túlesszük magunkat, attól is gyomorrontást lehet kapni.
elegünk lehet egyszer a szubmisszióból? elmúlhatnak a vágyak?

ha igen, akkor mi lesz utána?
kielégült már bennem minden – gondolhatja akkor az ember. minek hajszolnám tovább? a határok határain is túlmentem. itt az idő megállni. mert már hiába volt finom az a csokoládé, mégsem kivánom többé.

de nincs elegem az evésből. változatlanul kivánok különleges falatokat. de már másokat.

vajon így születhet meg egy domina a régi szubból?

—

a blog pusztán gondolatébresztő. a kérdések költőiek.