Gondolkoztam ezen a túlvilágon. Húsvét van, a feltámadás ünnepe. Elképzeltem a magam kis szűk agyával, hogyha eljutok a túlvilágra, az milyen lesz … Találkozom a szüleimmel, nagyszüleimmel, ez jó dolog. De mit fogok én ott csinálni a Drága nélkül … 🙁 Lehet, hogy szentségtörés még a gondolat is, de most úgy érzem, hogy Nélküle még a Mennyország se lenne az igazi …

Mondom is Neki:

– Drága, nem lehetne majd megoldani, ha én elmegyek, és Te egyszer utánam jössz, akkor ugyanoda kerüljünk? Nekem mindegy, hová, csak ne legyek Nélküled …
– Nem.
– Miért? – kérdem kissé megbántottan.
– Mert én újjá fogok születni.- mondja magabiztosan.

A francba … nézd már, menekülni akar?

Na, ha eljutok a JóIsenkéhez, meg fogom szépen kérni, hogy tegye már meg, hogy én is újjászülessek. És lehetőleg azonos időben és helyen a Drágával. És a nemünk maradjon már változatlan, Ő férfi legyen, én nő. És nem kérem én, hogy emberek legyünk. Jó lesz nekem egy egyszerű kis állatka testében is reinkarnálódni … leginkább egy pókocskában. Legyünk mindketen a fekete özvegy fajtából valók … És szeresse annyira a szexet, mint most.

Legalább már egy vacsorám előre biztositva lesz 😈 Ha meg túl akarja majd a szerelmeskedést élni, akkor meg kell tanulnia igen gyorsan futnia 😉