túrista tányér kontra éhezés
ha nekem lenne anyagi és egyéb lehetőségem elmenni egy külföldi szállodába nyaralni, valszínű, hogy csak a túrista ételekre lenne pénzem
de akkor sem raknám egy tányérra a bolognai spagettit a süteménnyel, sült krumplival és kenyérrel. mert pénzem az ugyan alig, de igényem az van
nem szeretem, ha valaki bármilyen ételre azt mondja, hogy „szar” vagy „moslék”. ha gyerekkoromban így beszéltem volna a kajáról, kaptam volna egy pofont apámtől, meg egyet anyámtól is. és az az étkezésem kimaradt volna …
a túristák számára készített ételeket is emberek főzik, valószínűleg nagy gondossággal. a szar és a moslék kifejezések az ő munkájukat is degradálják.
ha szakács lennék, nem tűrném, hogy így beszéljenek a munkámról
ha lenne pénzem és el tudnék menni egy all inclusive nyaralásra, ahol korlátlan ételfogyasztás van, akkor is csak annyi ételt szednék ki a tányéromra, amit biztosan meg tudok enni. mert nem szeretem a pocséklást.
azért meg végképp nem szednék ki ételt, minősíteném le, hogy aztán majd visszaküldjem a moslékba
ilyenkor mindig az éhező gyerekek jutnak eszembe